Cserkésznap Clevelandben

Szeptember 3-án felkerekedett a kis CTP-s csapat, s elmentünk Clevelandbe, az 51. Magyar Cserkésznapra. A kisbuszban csak 12 hely volt, de mi 13-an szorongtunk végig 4 órát. Az élmény tényleg leírhatatlan (na nem az utazásé!), nem is tudom, hogy sikerül-e azt visszaadni, amit ott tapasztaltunk. A reggel 6-os indulást rögtön kárpótolt minden, ahogy odaértünk. Több száz magyar (megkockáztatom, hogy kb. 2000), csupa jókedv és kedves emberek. Kezdődött a zászlófelvonással, a cserkészcsapatok bevonulásával és jelentésével. A világ minden pontjáról jöttek magyar cserkészek. A zászlófelvonás érdekessége, hogy a magyar zászló közepe lyukas volt. A cserkészvezető elmondása szerint azért, hogy azon keresztül tekintsen mindenki az égbe, hogy emlékezzen a Forradalomban hősi halált halt emberekre. Ezután jött mise és istentisztelet. Ez a pap sokkal jobb volt, mint a bufffalói. Dél volt mire vége lett a misének, s már nagyon éhesek voltunk. Mivel sok különböző lehetőség közül választhattunk, mi lementünk az alsó szintre, s a legjobb döntésnek bizonyult. Természetesen magyar kaják voltak, de a legjobb az volt, hogy magyar nótát és minden más szépet játszott egy fiatal trió. Kaja után Zsuzsával mi is beálltunk táncolni, s nem akartunk onnan eljönni. Annyira nem, hogy sikerült elnéznem az órám, s 2 helyett 3-ra mentünk focizni, s így nem lett belőle semmi a mi csapatunk számára, mert én már előző nap leleveleztem a főszervezővel, hogy mennénk, de így elkéstünk. Sebaj, egy nagyon jó frizbizést azért bevállaltunk. Ezalatt a clevelandi és a chicagói magyar focicsapat játszott egymás ellen. Közben hárman (János, Veronika és én) nyilatkoztunk a Clevelandi Magyar Rádiónak, amelynek Bugnyár Zoli, a CTP clevelandi légiósa a műsorvezetője.



Délután körbenéztünk a kirakodóvásáron, ahol a legjobb pólóra ez volt írva: a legjobb dolog magyarnak lenni. Zsuzsával és Veronikával visszahúzott minket a szívünk a táncos helyre, ahol aztán már nótáztunk is. Este fél 7-kor kezdődött a cserkészek bemutatója. Olyan jó volt látni, hogy nagyon pici sokadgenerációs magyar gyerekek magyar néptáncot mutatnak be magyar népviseletben, s kiválóan beszélnek magyarul. Naplementekor levonták a zászlót, elénekeltük a himnuszt, majd mentünk egy picit mulatni. Azért csak picit, mert mi sajnos már fél 10-kor elindultunk haza, mert 4 órás út várt ránk. Szóval nagyon jó volt. Jövőre is elmegyek.

by Kész Zoltán