Marcius 15-i unnepseg a Magyar Hazban

Iden marcius 19-en tartotta meg a Buffalo-i magyar kozosseg az 1948-as forradalmi megemlekezest a Magyar Hazban.

Alabb olvashatjatok Molnar Gyorgy diaktarsunk unnepi beszedet:

Tisztelt MagyarHaz , Cserkeszek, Diakok, Kedves Barataim, Kedves Magyarok!

A magyarság legnagyobb, napjainkig szíveket megdobogtató nemzeti ünnepe az 1848-49-es szabadságharc emléknapja, március 15-e. Bő másfél évszázad elteltével sem halványult el az emléke, túlélt minden történelmi vihart, és amikor a kommunisták 1951-ben kivették a nemzeti ünnepek sorából, és a naptárakban nem szerepelhetett piros betűvel, a magyarság lelkéből akkor sem lehetett kitörölni a megemlékezést.

Felvetődik a kérdés: miért ragaszkodunk ennyire a forradalom és szabadságharc emlékéhez, hiszen annyi más emlékezni valónk lenne a viharos magyar történelemből? A magyarázat rendkívül sokrétű, történészi feladat. Hiszen rendkívül fontosak a társadalmi átalakulás eredményei, amelyek a szabadságharc bukása után is részben megmaradtak.
Fontos, hogy a ránk kényszerített szabadságharcban nem hátráltunk meg, a túlerővel szemben hosszú időn keresztül álltuk a sarat akkor, amikor Európában már mindenhol elcsendesedtek a politikai küzdelmek.

Mindezeken túl azonban igazán egy dolgot szeretnék kiemelni. A magyarság a történelemben talán most először érzett rá önnön erejére, az összefogásban rejlő erőre. Nemzeti önbecsülésünk ekkor erősödött meg, hiszen az 1848-49-es eseményeket minden kérdőjelével együtt maradéktalanul vállalhatjuk. Nemzeti büszkeségünket táplálja, hogy a forradalom és szabadságharc olyan személyeket – Petőfi, Széchenyi, Kossuth, Batthyány, aradi 13-ak, stb. – adott az utókornak, akikkel a mai napig nemzeti, vallási hovatartozásától függetlenül azonosulhattunk, és most is 2006-ban ünnepi lélekkel emlekezunk.

Mi is történt valojaban 1848 marcius 15.-én?

A bécsi forradalom híre ösztönző hatással volt a magyar radikális ifjakra is. 15.-én a Pilvax Kör tagjai, élükön Petőfi Sándorral, Jókai Mórral és Vasvári Pállal elhatározták, hogy maguk szereznek érvényt a sajtószabadságnak. Alig náhányan indultak el Landerer Lajos és Heckenast Gusztáv nyomdájához, ahol cenzúra nélkül kinyomtatták az Irinyi József által megfogalmazott 12 pontot, valamint Petőfi lelkesítő költeményét a Nemzeti Dal-t. Délután naggyűlést hirdettek a Nemzeti Múzeum elé, ahol már több tízezer ember jelent meg. Itt felolvasták a 12 pontot és Petőfi is elszavalta költeményét. Ezután a Várba vonultak, hogy a Helytartótanáccsal elfogadtassák követeléseiket. Ez teljes mértékben sikerült, így vér nélkül győzött a forradalom. Az összegyűlt tömeg követelésére Táncsics Mihályt is szabadon bocsátották. Végbement egy vérontás nélküli polgári átalakulás. Ezek voltak a sikerek, amelyek után sajnos a véres megtorlás következett. A forradalom leveresenek ellenere is a tortenelmi tenyek bizonyitjak, hogy a szabadsagharc felmerhetetlen hatassal volt Magyarorszag es a Magyarsag tovabbi fejlodesere. Egyszersmind megmutattuk a vilagnak, hogy mi Magyarok kepesek vagyunk osszetartani es osszetartasunkban hatalmas ero rejlik. Orizzk meg es soha ne hagyjuk elveszni ezt az erot.

A Vilag barmely reszen eme jeles napon megemlekezesek soara zajlik. A mindennapi rohano vilagunkban megallunk egy perce elgondolkozunk, kituzzuk a kokardankat es kisebb vagy nagyobb csoportokban visszagondolunk hosi tortenelmunk nagyjaira. Hazafiassaguk akadalyokat nem ismero eltokeltseguk, batorsaguk a 21. szazad magyarsaganak is peldakent szolgal.

A megemlékezések összetartó erejét mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy az országhatárok sem állhatják útját. A sors a világ bármely részére is vetett magyart, bármilyen érzelmekkel gondol is vissza szülőhazájára, ezen a napon az emlékek, a nemzeti összetartozás érzés melegséggel tölti meg a szíveket.

Emlékezzünk tehát a magyar történelem nagy napjaira, nemzeti hőseinkre, eredményeikre, és soha ne feledkezzünk meg magyarságunkról. Mindannyian érezzük, hogy ez 1848 üzenete napjaink magyarságának.