50. Magyar Cserkészbál Clevelandben

János, Babra, meg én meglátogattuk a clevelandi magyar cserkészeket, ahol is meghívást kaptunk május 13-ra a clevelandi 50. Magyar Cserkészbálra. A bál nagyon elegáns, nagyestélyis, szmokingos. Mivel ígéretet kaptunk a ruhák kölcsönbe vételére, így belevetettük magunkat a megszervezésbe, hogy miként is jussunk el erre a nemes eseményre. A ctp-s csapatból (2 plusz barátnő kísérettel) 10-en jelentünk meg a bálon:

Kati, Andris - Jill, Feco - Corrine, Zoli - Babra, Orsi, János, Imi

A fő clevelandi segítség Szentkirályi Endre volt, akinek nem tudtam olyan kérdést, kérést feltenni, amire nem válaszolt volna., legyen szó fizetésről, szállásról, étkezésről, fuvarról, ruhákról … 4-en szálltunk meg a házukban: Kati, Babra, Imi és én. Mint kiderült, az egész Családja ilyen segítőkész. Kedves Felesége, Pigniczky Eszti sem ismer lehetetlent. Készséggel hozta elő egy színház kelléktárát is megszégyenítő pincéjükből a szebbnél szebb ruhákat kiegészítőkkel. Mindnyájan megtaláltuk a legjobban hozzánk illő ruházatot. Ha méretben nem passzolt teljesen, az sem volt gond, mivel Eszti sec pillanat alatt hozzánk igazította. Mindeközben terelgetve mind a 4 gyermeküket is. Az volt az érzésünk, hogy a Családnak szinte mindegy, hogy 4, 6, vagy éppen 10 „gyermek” zsongja körül a legkülönfélébb kéréseikkel, mindenkinek készséggel segítenek...

No, de nézzük csak a hétvége eseményeit: Péntek este érkeztünk Endréékhez, ahol meglepetésünkre és nagy örömünkre forró puliszkával vártak. Vacsora után születésnapi buliba voltunk mindannyian hivatalosak Zoli nemzetközi „otthonába” a Steiner House-ba. Zoli és Andris egyből ide érkezett, mert Zoli szállásolta el őket a hétvégére. Mire mi átértünk állt a bál. A fiatalok ropták a táncot. A party mottója lehetett volna akár a „Világbéke”. Jó volt végignézni a színes társaságon. Volt ott kóreain keresztül, az oroszig mindenféle nemzetiség. Próbáltam arc alapján belőni, hogy vajh’ ki honnan származhat. Számomra az ilyen bulik igazolják, hogy igenis lehet békében együtt élni ebben a világban. Éjfélkor egy hatalmas szülnapi torta került az asztalra, no meg az ünnepelt arcára.

Mi, Endrééknél vendégeskedő csapat korábban leléptünk, mert házigazdáink egyet nem tudtak megígérni, hogy a gyermekeiket rávegyék, hogy 10-ig maradjanak csendben a szobájukban, igy reggel 8-kor le is száguldoztak nagy hanggal a nappaliba, ahol mi aludtunk a földön szana-széjjel. A gyermekeket ez nem lepte meg, ami arról tanúskodik, hogy nem mi vagyunk az első megszállók.

A korán kelés kissé nehezünkre esett, de legalább előttünk volt az egész nap, ami be is lett rendesen osztva. Szentkirályiéknal katonás rend van. Mindenkinek meg volt a feladata. Endre, Imi és én bevásárolni mentünk (többek között oldalast és bejglit venni egy magyar hentesnél, meg hát ha már úton voltunk, Endre lelkesen mesélt a szépen rendben tartott városukról - még a mini vízesést és a régi viaduktot is megnéztük). Délután siettük a Magyar Múzeumba meghallgatni Zoli és Lauer Edith előadását. Zoli a mai magyarországi helyzetről mesélt, Edith (Magyar-Amerikai Koalíció vezetője) a határon kívüli magyarságról "Present &Future: Hungarians Within & Outside Hungary's Borders" címmel. János is felszólalt, mint egy Bécsben is kint élt magyar fiatal. Jó volt hallgatni, ahogy lelkesen mesélt Budapestről. Előadás után siettünk haza szépítkezni az esti bálra.

A bál egy elegáns hotel elegánsan berendezett nagytermében került megrendezésre. Hála Esztinek és Endrének, mi sem lógtunk ki a gyönyörű nagyestélyis hölgyek és szmokingos urak közül. A bált Endre bátyja Pali és kedves felesége Juci nyitották meg, majd felhangzott a Cserkész Himnusz majdnem 400 magyar torokból. A jubileum alkalmával többen mondtak lelkesítő beszédet. A táncot az első-bálozók nyitották meg, mint eddig minden évben. A fiatal lánykák már alig várják, hogy betöltsék a 16-ot, mert csak akkor vehetnek részt a bálon, viszont akkor ők a bál főszereplői. Édesapjuk ünnepélyesen bevezeti őket a táncparkettre, majd átadja a táncpartnernek. Az asztalokra kinyomtatták egy kis füzetben, hogy melyik évben ki volt az első-bálozó, de az este folyamán külön teremben fénykép is készül minden évben a csoportokról. A tánchoz a zenét természetesen élő zenekar biztosítja, akik felváltva játszanak népi zenét, keringőt, tangót … Öröm volt nézni, hogy az itt élő fiatalok mindenben megállták a helyüket. Nem tudom mi Pesten mit kezdtünk volna a népi tánccal …Az éjfelet palotással köszöntötte az ifjúság, majd azért következett egy kis diszkó stílus is, amin meg az idősebbek állták meg a helyüket. Miért is ne? Hisz a modern zenék ritmusára is lehet tangózni, szambázni J Hajnal fél háromig koptattuk a táncparkettet. Ha össze kéne foglalnom egy mondatban a bált, csak annyit mondanék, hogy mikor kiléptünk az ajtón, megkértem Babrát, hogy ugyan már dobjon haza Budára. J Azaz a sok magyar között nagyon otthon, Magyarországon éreztem magam egy este erejéig.

Vasárnap korán kelés volt (többszörös ébresztéssel J), mert siettünk Endréék középső kisfiának, Bendegúzna az első-áldozási miséjére. Itt is mindenkinek meg volt a feladata: Kati öltöztetett, Babra ebédhez szeletelt zöldségeket, Imre pakolt én rendet raktam. Volt ott katonás rend egy fél órán belül.

A templomba a papbácsi vezette be az ünneplő sereget. Hát elámult ám a szánk: Eszter egész családja igen díszes ünnepi kazár népviseletbe, a regös fiatalok kalocsaiba öltöztek, melyet az ottani magyar nénik hímeztek. Jó volt rájuk tekinteni ily messze a hazájuktól …

A templom után megültük az ünnepi ebédet. Endrééknek nem is volt kérdés, hogy mi is családtagok vagyunk-e, egyszerűen befogadtak, megosztották velünk az ünnepi ebédet. Sajnos aztán elérkezett a búcsú pillanata, mert Zoli jóvoltából a clevelandi rádióban élő adásban interjút adtunk Imrével a parciumi magyarok megsegítésére. Reméljük pár segítő kéz megtalál majd.

Nagyon köszönjük a clevelandi magyaroknak ezt a felejthetetlen élményt!

Orsi a bálozók nevében

(További képek a http://pg.photos.yahoo.com/ph/j.orsi/my_photos Cleveland2 albumban)