Nyaralás Cipruson

Sziasztok,

Május közepén abban a szerencsében volt részem, hogy Vörös Győző barátom segítségével meglátogathattam Ciprus szigetét. Amint tudjátok, Győző éveken keresztül egy világra szóló kutatáson dolgozott Egyiptomban, Alexandria közelében, a Taposiris Magna tengerparti akropolisznál.

II. Ptolemaios Philadelphos uralkodó alapította Cipruson Kr.e. 270-ben a Nea Paphoszt, az új fővárost. Mivel Győző Egyiptomban is II. Ptolemaios uralkodóval foglalkozott, így felkérést kapott a város feltárására. A kutatást, az ásatásokat az UNESCO finanszírozza, ami szerencsésnek mondható, mert egy stabil és megbízható anyagi háttérrel rendelkező szervezet. A világ gazdaságára manapság nem igazán mondható, hogy dübörög, sőt még lendületben sincs, de tisztességesen kifizetik a felmerült költségeket, így megbízhatóbb nekik itt dolgozni, mint a „Pannon pumának”.

Győző felesége, Bak Noémi pont 10 évvel ezelőtt végzett a Canisius Egyetemen Buffaloban, így a 10 éves jubileumot Cipruson, együtt ünnepelhettük kisfiukkal, Lexikével. Amint tudjátok, Ciprus 1974 óta görög és török részre van kettéosztva. A sziget jelenlegi lakosságából 600 ezer görög és 150 ezer török. Ezen kívül a brit jelenlét is igen jelentős, mert mikor önrendelkezést adtak a britek a ciprusiaknak, azzal a kikötéssel tették, hogy egy katonai bázist tarthatnak a tengerparton, közel Paphos városához. Itt jelenleg a NATO-nak egy nagy atom arzenálja van a parton és egy radarállomás az egyik legmagasabb hegy tetején. Az öbölháború idején ezek a bázisok hadterületekként szolgáltak. Paradoxon módon, az atombázisnak köszönhetően, Ciprus Európa egyik legbiztonságosabb helye. Innen képtelenség a szigetet elhagyni anélkül, hogy a hatóságok ne tudnának róla. A közbiztonság annyira jó, hogy rendőri szolgálat csak hétfőtől péntekig van, a hétvégeken csak telefonügyelet működik, szükség esetére.

Az angol fennhatóság 1887-től 1960-ig, a sziget önállóvá válásáig tartott. Amikor ezt az önállóságot megkapták, volt ok azt hinni, hogy a görög ciprióták – a Cipruson élő görögök - ki akarnak majd válni és Görögországhoz csatlakozni. Ekkor egy háromhatalmi egyezmény lépett életbe, mely szerint akár a görög, akár a török fél kiválási szándéka esetén a sértett ország katonailag bevonulhat és elfoglalhatja a neki járó részt, azaz egyharmad részt a törökök, kétharmad részt a görögök. 1960-ban szavazás révén III. Makariosz görög orthodox érsek lett az elnök. A görög-orthodox Szent Szinódus, mint egyházi elöljárója, felszólította Athénből, hogy kezdeményezze Ciprus kiválását és Görögországhoz csatolását (Enószisz-át). Ez a terv amint a török elhárítás tudomására jutott, a háromhatalmi egyezményre hivatkozva, azonnal elfoglalták a törökök a sziget északi részét, vagyis a nekik járó részt. A háború rengeteg áldozatot követelt, s lakosságcserével is járt. A béke helyreálltával, a görög rész olyannyira fejlődésnek indult, hogy jelenleg a görög GDP 2,5-szeresével rendelkeznek és ennek köszönhetően manapság már eszük ágában sincs Görögországhoz csatlakozni. A sziget iparral nem rendelkezik, a szigetlakókat nem lehet megvádolni azzal, hogy halálra dolgozzák magukat (bár ők ennek ellenkezőjét állítják J). A gazdaság többnyire off-shore, vagy bankkal kapcsolatos cégekből és adókedvezményekből tartja fent magát. A török rész, mint különálló köztársaság nagyon szegény, Törökországon kívül senki, még az ENSZ sem ismeri el önállóságát. Ez azzal is jár, hogy pl. egy nemzetközileg körözött személy, amennyiben van pénze nyugodtan letelepedhet itt, mivel egyetlen országgal szemben sincs kiadatási törvény.

Ciprus a Szerelem szigete, csak Paphos-ban májusonként napi 300 esküvőt tartanak. Aphrodité istennő Paphos mellett született. Biztos többen ismeritek a híres festményt, ahogy épp kikel a habokból. Születésekor Herkules óriási sziklákat dobott rá, hogy megölje, mivel nagy veszélyt látott abban, hogy a szerelem sok szomorúságot okozhat. Ezek a sziklák a mai napig láthatók a tengerparton. Hálaistennek Herkules terve nem sikerült, a Szerelem mindent túlélt. Van egy kevésbé prózai változata is a tengerben látható nagy szikláknak. A geológusok szerint az északdél és keletnyugati tektonikus vonal épp Ciprusnál találkozik, mely óriási földrengéseket okoz a szigeten. A prózaihoz képest kevésbé sem izgalmas magyarázat szerint ezek az óriási sziklák a földrengés miatt kerültek a tengerbe. Rátok bízom a választást, hogy melyiket fogadjátok el :) Annyi biztos, hogy ezek a gyakori földrengések kincsesbányává tették Ciprust a régészek számára. Egy erős földrengés képes egy várost pillanatok alatt megállítani és eltemetni élő állapotában, megőrizve ezzel az utókornak (éppúgy, mint Pompei-t a láva), ami évszázadok, évezredek múltán az ásatások során óriási értékké válik a régészek számára.

Hát ezt láthatjuk Ciprus szigetén is, ahol egy helyen, egymásra bomolva megtalálhatjuk a hellén, római, bizánci, török és keresztes lovagi időket. Győzőnek a terve, hogy Paphos-ban egy régészeti parkot állítson fel, ahol egy helyen lehet látni a különböző korok maradványait. A hellenizmus a szigeten Nagy Sándortól Kr. e. 30-ig tartott, megalapozója Alexandriából II. Ptolemaios volt. Kr.e. 30-tól, Kr.u. 365-ig (egy gigantikus erejű földrengésig), a római hódítás idején a Római Birodalom császári helytartója lakott itt. A város egyben biblikus hely is, mert Sergius Paulus prokonzul és helytartó itt tért meg Szent Pál első ciprusi útja során. Ő volt az első magas rangú római, aki megkeresztelkedett (ld. Apostolok Cselekedetei). A római kort a bizánci keresztény korszak követte, mely alatt a sziget a kereszténység egyik központjává vált. 1200 körül egy lovagvárat építettek Paphoszon, amely teljesen romjaiba dőlt egy földrengés során 1222-ben. Ma a mindösszesen 40 oszlopból álló rom Saranda Colones néven tekinthető meg. A sziget1541-1870-ig török iszlám, majd 1870 után angol befolyás alá került.

A ciprusi ortodox egyház fantasztikusan gazdag, több lakost foglalkoztat, mint az állam. Adómentesen dolgoznak és még az alkoholmérés is az ő kezükben van. Mivel hatalmas költségvetéssel rendelkeznek, pazar épületeket és templomokat emelnek. Ennek egyedüli hátránya, hogy a vadonatúj templomokat a régi lerombolásával építik fel, mint pl. a Kikkoszi kolostor, ami egy neobizánci stílusú épületegyüttes. Kicsordul a gazdagságtól, a múzeumukat a leghíresebb bizantinológusok állították össze. Minden vadonatúj, lerombolva a régit, a mozaikokat Muránóban és a Vatikában készítették. A Neophytos remete tiszteletére épült, róla elnevezett kolostorban megtekintettük a szerzetesek lakóhelyét, mely akár egy 5 csillagos szállodával vetélkedhet bárhol a világon.

Troodos Nemzeti Park és az Olymposz-hegy: egy gyönyörű nemzeti park, 2000 méter magasságban, 500 éves cédrusfákkal. Mindösszesen 2 órányi távolságra van Paphostól, ahol amíg 30 fok van, addig a hegyen csupán csak 10. Összesen 2 hely van a világon, ahol délelőtt síelni mehet az ember a havon, míg délután vízisíelni a jó meleg tengerben. Ez a 2 hely Új-Zéland és Ciprus szigete. Mivel a római kor alatt Ciprus a szenátorok lakóhelye volt, ún. Senatorialis sziget, itt volt az egyik színház, sport és vallási központ. Ennek egy gyönyörű példája látható az Akrotiri félsziget mellett, Kourion városában. Az Akrotiri félsziget Nagy-Brittániához tartozik, itt található az atomarzenál. Átvezetve rajta, látható volt a jelentős angol befolyás, a lovaspolo- és a golfpályákkal. Kourionban gyönyörű amfiteátrum, császári villa, stadion, és a Sanctuary of Apollo Ylatis tekinthető meg.

Egy másik alkalommal meglátogattuk az Akamas félszigetet, ami egy másik nemzeti park. A gyönyörű fekvésén túl arról híres, hogy az úgynevezett védett zöld, tengeri teknősbékák költési helye.

Igen érdekes az Aphrodité templom története Paphosban. A 365-ös földrengésben tönkrement, majd építettek a régi kövek felhasználásával egy 7 hajós, kora- bizánci bazilikát. A 7. századig működött, mikor is feldúlták az arabok. Oroszlánszívű Richárd alatt a keresztes lovagok jöttek és újraépítették gót stílusban. Jelenleg ortodox templomként működik, de érdekességképpen megjegyezném, hogy jó pénzért bérbe adják akár katolikusoknak, akár anglikánusoknak. A bazilika római romok között fekszik, így gyönyörű hely esküvők megszervezésére, ami nagy bevételt hoz a 3 egyház konyhájára.

Egy másik alkalommal 1 napos túrát tettünk az Észak-Ciprusi Török Köztársaságba. A 2 rész között egy valóságos országhatár húzódik, ahol helyben váltottuk ki a vízumot. Észak Cipruson 150 ezer ember él, ebből 40 ezer hivatásos katona. Fővárosa Nicosia, ami egy koszfészek a török oldalon. Famagusta volt az egyik állomáshelyünk, ahol találtunk egy gyönyörű gótikus templomot, amit átépítettek muszlin dzsáminak, mecsetnek. Valószínűleg ilyennek szeretné látni egyszer egész Európát Osama Bin Laden. A festett üvegeket kivették és arabeszk ablakokat tettek a helyükre. A keresztény templom teljes meggyalázásával szembesültünk itt. A keresztes tornyokat leverték és minaretet (imatornyot) építettek a helyükbe. A törökök nem saját épületeket húztak fel, hanem átépítették a keresztény templomokat és átalakították muzulmán dzsámivá. Ugyanitt, Famagustában tekintettük meg Otello várát és bástyáját. Itt dőlt le a Velencei Köztársaság utolsó bástyája a szigeten. Ebben az időben ugyanis Ciprus a velenceiek fennhatósága alá tartozott, amely alatt felépült a gótikus sziget, majd átkerült Genova alá, vissza Velencének, majd török és végül angol kézre került.

Salamis szintén egy császárváros az észak-ciprusi köztársaság területén, de sokkal kisebb jelentőséggel bír, mint Paphos. Üdülőváros volt az ókorban, 15 ezer nézőt befogadó színházzal. Ciprust a római szenátorok magánbirtokként kezelték. Keryneia városa volt a következő állomásunk, mely a tengerparton fekszik és Mini Alexandriaként emlegetik, mivel annyira hasonlít az egyiptomi városra. Ezt az elnevezést Lawrence Durrell adta, aki éppúgy Alexandriában, mint Kaeryneia-ban is lakott. Durrell nagyon érdekes könyveket irt mindkét városról „The Alexandriai Quartet” és „Bitter lemons of Cyprus” címekkel. Közelben található egy, a XIII. században a keresztes lovagok által épített kolostor, a Bellapais. Mivel sem földrengés, sem a török dúlás nem tette tönkre, így a mai napig megmaradt eredeti állapotában.

Az utolsó napunkon a Kolossi várat tekintettük meg, melyet Oroszlánszívű Richárd eladott a keresztes lovagoknak. Cca. 30 keresztes lovag ebből a várból irányította a szigetet, majd később a velenceiek és a genovaiak is.

Repülőnk hajnal 4-kor indult Larnacaból, ahova Győző volt oly kedves, hogy kivitt minket. Malévvel repültünk Budapestre és egy barátunk a reptérről egyenesen átvitt minket a Keleti Pályaudvarra. A lendületben levő főváros „Pannon pumpái” épp a pályaudvar vécéit szippantották, úgyhogy kb. 2 kilométeres körzetben átható pöceszag terjengett. Egy esküvőre utaztunk vonattal Sátoraljaújhelyre, mely utunk során fájó szívvel néztük végig a dübörgő vonat ablakából a dübörgő gazdaság nyomait; a vakolatlan vasútállomásokat, az út mellett levő abroncsokat, gumikerekeket, az út szélére kidobált hűtőszekrényeket, és a krajcáros pléhtáblákra felirt vasútállomások neveit. A ciprusi szállodánkban, magyarországi, felvidéki, erdélyi, bolgár és más közép-európai fiatalok szolgáltak fel. Franciával, angollal, olasszal, sőt még ciprusival sem találkoztunk a személyzet soraiban. Volt egy pár ciprusi, vezető pozícióban, akik az ott dolgozó magyar fiatalok elmesélései alapján nagyon lenézték őket. Átható és ijesztő volt az az érzés, hogy ha nem vigyázunk kellőképp mi magyarok magunkra, akkor hamarosan Európa pincéreivé válhatunk akár évszázadokra is! Bízunk benne, hogy előbb-utóbb lesz egy magyar kormány, aki szolidaritást vállal a néppel és többek között szeretettel lesz a saját nemzete iránt …

Péter