Andi es Geza csodalatos utazasa!

2005. augusztus 4. csutortok. Veget ert a mesebeli nyaralasunk, mely soran korbejartuk ezt az oriasi orszagot. Eloszor San Franciscoba erkeztunk, ott toltottunk egy hetet, ami alatt bejartuk a varos hegyes-dombos utcait, "logtunk" a hires nyitott villamoson, hajoztunk a Golden Gate hidhoz, s az Alcatraz borton korul, megneztuk a vilaghiru Stanford egyetemi varost, kirandultunk a hires californiai Napa es Sonoma Volgyek borvidekein (ez kotelezo szakmai gyakorlat volt:), megcsodaltuk a Yosemite Nemzeti Park orias fenyoit, s setaltunk a Csendes-ocean partjan. Furodni ott nem lehetett, mert eleg szeles mindig az ido. De vegig csodaszep napsutesunk volt.



Itt draga rokonaiknal, Orsi es Balazsnal (no meg a ket gezenguz, Matyi es Blanci) laktunk, nagyon szep, medences, azeleakkal teli lakoparkban. Ok ekkor koltoztek ide Buffalobol, igy karitativ kotelessegunket is teljesitettuk: megvartuk, amig megerkezett a kamion az osszes cuccukkal, segitettuk kipakolni, s igy "vegre" tovabb indulhattunk.
Kocsit bereltunk, s 2 nap alatt leautoztunk az oceanparti uton Los Angelesbe. Utkozben gyonyoru varoskakat, s oceanparti csodahelyeket lattunk, s egy akvariumban meg tengeri herkentyuket is simogattunk, s fenylo meduzakat is csodalhattunk. Sot elso este meg egy tengerparti vidamparkba is eljutottunk, ahol kiderult, hogy pont kedd estenkent a kb. 50 evvel ezelotti arakon, tehat fillerekert lehet elvezni a hullamvasut es tarsai "oromeit".
Los Angeles iszonyu nagy varos, orakig tartott egyik helyrol eljutni a masikra. Csak masfel napot toltottunk ott, ami alatt sikerult megneznunk Venice, Santa Monica es Malibu strandjait (sehol nem furodtunk, mert szeles, borus ido volt, s a viz is eleg hideg volt), a hires hollywoodi utcat a jardaba vesett csillagokkal, s az ott szerencsejuket kereso sztarjeloltekkel, s keresztulautoztunk a csodapalotairol neves Beverly Hills-en is.

Itt Los Angelesben vegre megkaptuk a varva vart autonkat is, egy igazan "meno" ezust szinu Ford Mustang Cabriot. Ez azert volt nagy orom, mert ez tartotta az egesz utunkat bizonytalansagban, s igy semmit nem tudtunk elore tervezni, ugyanis fogalmunk sem volt, hogy hol talalunk autot, milyet, s hova kell vinnunk. (Ez egy driveaway nevu szolgalat, amelynek soforre van szuksege, aki atszallitja az eppen aktualis autokat az egyik varosbol a masikba. Tehat mi voltunk a soforok, s cserebe az autot ingyen kaptuk, s nekunk "csak" a benzinert kellett fizetni. S szamunkra ez volt a leggazdasagosabb megoldas, hogy valora valtsuk az almunkat, s eljussunk a Grand Canyonhoz, s keresztulautozzuk ezt a kontinensnyi orszagot.)
Meg egy lepes vissza, mert egy nagy ijedelem elozte meg ezt a nagy oromunket. Ugyanis eloszor egy Chevrolet Silverrado nevu orias "szornyet" kaptunk. Ez egy truck volt, s ez a peldany raadasul meg iszonyu nagy kerekekre lett atteve, olyan magas volt, hogy Andinak segitseg kellett, hogy fel birjon ugorni a kormany moge. Ez volt az eredeti kocsi, amit at kellett volna vinnunk Floridaba (az egeszbol csak ez a celpont hangzott szamunkra pozitivan). Hat megrettentunk rendesen a mereteitol, s a fogyasztasatol is (egy mobil benzinkutra is szuksegunk lett volna, de azt nem adtak hozza). Logo orral mentunk vissza az irodaba, ahol kozoltek, hogy sajnos jelenleg nincs mas kocsijuk. Igy par perc tanakodas utan (volt az fel ora is) ugy dontottunk: rendben, elvisszuk ezt a kocsit, hiszen nincs hol aludnunk, s ki tudja, lesz-e masik auto az elkovetkezendo napokban, nekunk julius vegere haza kell ernunk, s raadasul marcsak fel orank volt, hogy leadjuk az addig berelt kocsinkat. Szoval igent mondtunk, de nagyon nehez szivvel. S itt jott az egyik legnagyobb csoda. Hallottuk, amint az irodavezeto felhivja a kocsi tulajdonosat, s kozli vele, hogy megvan a sofor es 10 nap mulva megkapja a kocsijat. S ereztuk, hogy valami feszultseg van a levegoben. Igy "gyors" imadkozasba kezdtunk az Egiekhez, hogy segitsegnek es alakuljon minden ugy, ami mindenki szamara a legjobb. Es... meghallgatasra talaltunk! Talan ez hihetetlennek hangzik, de tenyleg ereztuk, hogy az angyalkaink ezerrel dolgoznak, hogy atalakitsak ezt a helyzetet. S sikerult is nekik! Ugyanis a kocsitulaj mar nagyon regota vart az autojara, igy beduhodott a 10 napra (ugyanis alapbol 7 nap alatt kellett volna aterni, csak az irodatulaj megkedvelt minket, igy megigerte, hogy ad nekunk 10 napot az utazasra) es ugy dontott repcsire ul, s o viszi haza a kocsijat. Igy hat a "szorny" ugrott. S az irodatulaj "kenytelen" volt elohuzni egy masik autot a tarsolyabol szamunkra: s ez volt a mar emlitett csoda sportkocsi. Ott az irodaban vissza kellett fogni magunkat, de belul majd kiugrottunk a borunkbol! Egyreszt az almom az volt, hogy egy sportkocsit vezethessek at az orszagon, masreszt hogy teljes legyen a mese, tavaly juliusban Andinak volt egy "latomasa", miszerint egy nyitott autoval utazza keresztul Amerikat... es ilyenkor ne mondjam azt: "boszorkanyt fogtam" :) Tehat vegre utra keltunk a nagy cel: a Grand Canyon fele. Akkor meg nem is tudtuk, hogy meg annal is gyonyorubb helyeket fogunk latni. Los Angelest elhagyva az elso "utba eso" varos Las Vegas volt. Ami nem cask a kaszinoival es pompajaval hagyott nyomott bennunk, hanem az elkepeszto homersekletevel: kb. 50 fok volt ezt meg hihetetlen paraval tetezve. Eletunkben nem ereztunk ilyen meleget, most igazan megtapasztaltuk, mit is takar a rekkeno hoseg fogalom. Mikor menet kozben kinyujtottuk a kezunket a kocsibol, nem hutott a levego, hanem egetett! Mint a teknoc a hazaba, ugy menekultunk vissza a kocsiteto ala, nem volt kedvunk "pavaskodni" a cabrionk adottsagaival. Keso este erkeztunk oda, s szerintunk ez a varos ilyenkor sotetben mutatja meg az igazi arcat: csillogas-villogas mindenhol, hivogato neonreklamok, csalogato kaszinok, eloadasok. A jatek kedveert kiprobaltuk a felkaru rablot, ami nevehez hiven el is nyerte az erre szant dollarainkat. Aztan hajnal fel 4-re vegre agyba kerultunk, s most eloszor halaval gondoltunk a legkondira. Masnap gyalog is bejartuk Las Vegas fo utcajat, ami felert egy vilagutazassal, ugyanis itt az epiteszek igazan kielhettek a megalomaniajukat, s felepitettek Velence, Roma, Parizs, Luxor, Isztambul, New York, s meg ki tudja hany hires varos szinte tokeletes masolatat. Meg egyszer betertunk egy kaszinoba is, s most a rulettel probalkoztunk, ami sokkal jobban ment, hisz az elozo nap elvesztett penzunket visszanyertuk!!! S mivel tudjuk, hogy a csucson kell abbahagyni, ezen a ponton ki is szalltunk, s igy nem luzerkent hagytuk el a vilag talan legnagyobb szerencsejatek varosat. Majdnem elfelejtve, de meg idoben visszaterve meglathattuk a gigantikus Hoover duzzasztogatat, amely talan filmekbol ismeros lehet, s meg arrol is hires hogy pont a hid kozepen talalkozik ket allam: Nevada es Arizona.

A kovetkezo cel mar tenyleg a szivunk csucske, a kanyonok voltak. Naponta egy ujat csodalhattunk meg beloluk: eloszor Zion sziklai nyugoztek le minket, majd a Bryce kanyonnal amuldoztunk, s csinaltunk ezer fotot: ez lett az egyik kedvencunk, mintha egy mesebeli varos es nepe lenne ott kobevesve, nem gyoztunk betelni a latvannyal. Egy nap utazas, s estere megerkeztunk a vilaghires Grand Canyonhoz. Este meg eljutottunk egy orias kepernyos moziba, ahol fantasztikus kepsorokkal "izgattak fel" minket a masnapi latvanyra. A nagy megerkezest stilusosan egy cowboy steakhouse-ban unnepeltuk meg, ami egy igazan unnepi vacsi volt szamunkra, mert az utunk soran a kaja volt, amin igazan sporolni tudtunk, s ezt meg is tettuk. Aztan masnap tenyleg csodaszep elmenyben volt reszunk, kulonosen mert egy helikopteres utra is raszantuk magunkat. Igaz egy kicsit csalodtunk, mert a helikopter nem ment be a kanyon aljara, a Colorado folyo fole, de azert nem panaszkodunk, lenyugozo latvany tarult elenk a magasbol. Tenyleg dobbenetes latni ezt az orias sik platot, ami egyszercsak kettevalt, s egy 1,6 km mely szakadek keletkezett, amely aljan a Colorado folyo tor utat maganak, hol nagyon szeliden, hol pedig igazan vadul. Nem csoda, hogy a tudosoknak meg ma sincs biztos valaszuk ra, hogy is tortent mindez. A naplementevel mi is bucsut vettunk ettol a termeszet alkotta remekmutol, nem is tudva, hogy masnap egy ujabb csoda var rank: Monument Valley. Ez egy ujabb sik plato, amibol mintha kulonos formaju sziklak nottek volna ki. Talan igy nem sokat mond a neve, de adok hozza egy kis segitseget: itt keszult a hires Marlboro es sok auto reklamfilmje, rengeteg western film, Tom Cruise itt logott a sziklarol a Mission Impossible cimu filmben, s (kedvencunk) Forrest Gump itt faradt el a nagy futasa vegen. Ez ma is egy indian rezervatum, a Navajo indiantorzs tulajdona, s ok szerveznek autos, s lovas turakat, amivel korbevisznek, s megmutatjak a sziklakban rejlo csodakat. Megint mesebeli kalandunk volt, s a tobbi turistakkal teli dzsipp mellett, mi - mintha egy milliomos par lennenk :) - egyeduli utaskent elvezhettuk indian kiserunk kedves idegenvezeteset. Hihetetlen sziklaformakat tart fel nekunk itt a sivatag kozepen: megcsodalhattuk a Nap szemet, a Fulet, az Indian Fonokot, az Alvo Sarkanyt, a Fonix madarat, a 3 Novert, egy indian Isten Asszonyt, s meg szamos lelegzetelallito format es latkepet, s igazan megtapasztaltuk milyen forro tud lenni a sivatagi homok (nem is tudtam, hogy azbeszt-talpam van:). Sajnos az ido surgetett minket, igy itt sem idozhettunk tovabb, hogy legalabb meg az esti fenyekben meglathassuk Mesa Verdet. Ez egy ujabb kulonleges Nemzeti Park, ahol hihetetlen magassagokban sziklavarosokat talaltak, amelyekben az elso itt elo emberek laktak. Sajnos a hazikokba mar bemenni nem tudtunk, de a naplemente fenyeben kivulrol is gyonyoru latvany tarult elenk, igazan lenyugozo volt. S ez egyben ezen videken tett kalandozasunk veget is jelentette. Itt meg athaladtunk egy erdekes ponton: ez az egyetlen hely Amerikaban, ahol 4 allam talalkozik, ezert "4 Sarok" Emlekmunek nevezik. Ezt is lattuk, bar ez inkabb csak erdekesnek, mint szepnek volt mondhato. S a csodaszep helyek es latvanyok utan most egy nagy vezetes allt elottunk, amit vegulis konnyebben teljesitettunk, mint az a terkepre nezve tunt: 3 nap alatt atvezettunk a kocsi uticeljahoz: New York Citybe. Szerencsere nagyon rendes ember volt a tulajdonos - igaz, mi is teljesitettuk a kivansagat, s hetfo helyett egy nappal elobb, mar vasarnap este odaerkeztunk - s eltekintett attol, hogy a kocsiba tett plusz 800 kilometert ki kelljen fizetnunk. Tehat a csodaautot szerencsesen es epsegben leszallitottuk, miutan o es a baratja (mindketten fiuk voltak) nagyon kedvesen felajanlottak, hogy visszavisznek minket a kb. 10 percre levo szallasunkra. Amibol az egyik legviccesebb kalandunk sikeredett: mar ugy kezdodott, hogy nagy meglepetesunkre, nem o vezetett, hanem engem kertek meg, s ok ketten pedig bepreselodtek az eleg szukos hatso ket ulesre (muris volt, ahogy a parja beszelt vele: Honey igy, Honey ugy:). S ezutan - bar az teny, hogy New Yorkban tajekozodni igazan nagy kihivas, de ok megiscsak hosszu evek ota elnek ott - 4-szer mentunk at foloslegesen a Verrazzano hidon, amit mi nem bantunk, mert gyonyoru szep volt, foleg igy este kivilagitva, s egyben sirosra nevettunk magunkat kozben a benazasuk miatt. Aztan masnap igazi turista modjara hulla faradtra gyalogoltuk magunkat ebben a felhokarcoloktol zsufolt metropoliszban. Mar kulon-kulon mindketten jartunk itt, igy szerencsere nem volt rajtunk a "nyomas", hogy 1 nap alatt mindent latnunk kell. Igaz, igy is lejartuk a labunkat. Stilusosan az itt feltalalt bagelt reggeli-ebedeltunk, elmentunk a szinhazi negyedbe, fellifteztunk az Empire State Building tetejere egy kis madartavlatot csodalni, elsetaltunk a Wall Streetre is, a hires tozsdehez, amely meg ma is a penzugyi vilag kozpontja, s esti fenyekben meg eljutottunk a ledontott hires ikertornyok helyehez is. S ha mar helyi stilusban kezdtuk a napot, abban is zartuk - ami egeszsegesnek persze nem volt mondhato, de utunk soran mindossze ketszer eltunk vele -, s a Kinai Negyed egyik Burger Kingjeben hamburgert, sult krumplit, s a masik helyi specialitast, cheesecake-et es az iszonyat melegnek koszonhetoen King Size uditot vacsiztunk L. Majd a helyi kisvonattal hazaerkeztunk. Masnap delelott meg lesetaltunk a szallasunktol 5 percre levo tengerpartra, Coney Island-re (amely legnagyobb meglepetesunkre az eddigi legmelegebb strand volt), s korbejartuk kicsit a kornyezo, eleg lepukkant kornyeket.
Innen irany a repter, de meg szerencsere mindig nem utunk vegallomasa fele, meg mindig tartogatott meglepeteseket a nyaralasunk szamunkra. Tehat innen egy akcios jegynek es Adamci internetes kozbenjarasanak koszonhetoen elrepultunk szeretett Buffalonkba. Vegre igazi, s igazan jol sikerult vacsit foztunk (bableves, husos-sajtos teszta, tiramisu:), aludtunk egy jot igazi agyban (jaj, azt meg nem is irtam, hogy az utat mindketten ujonc kempingezokent vegig satraztuk es halozsakoztuk, amivel igazan meg voltunk elegedve:), s masnap mar draga Poni(kam)mal utrakeltunk parocskam otthonaba, Washington D.C. fele. 8 ora vezetes utan meg is erkeztunk, s Pepper kutya dedelgetese es a vacsi utan ki is doltunk. Ezutan ket nap lazulas kovetkezett, mert az ido nem kedvezett az oceanparti terveinknek, igy vegre tudtunk egy igazan kierdemelt nagymosast tartani, s ebben a szepseges varosban csavarogni.
Aztan megerkezett a jo ido, s 4 ora vezetes utan eljutottunk utolso allomasunkhoz az Atlanti Ocean partjara, Rehoboth varos strandjara. Itt egy ujabb csoda tortent velunk: szallaskereses kozben kiderult, hogy ez egy nagyon felkapott hely csillagaszati szobaarakkal, s ekkor kerdezoskodes kozben egy angyalt talaltunk, aki befogadott minket a sajat hazaba, s azzal, hogy fizessunk annyit, amennyit gondolunk, s akar egy honapot is maradhatunk. S mindezt azzal magyarazta, hogy amikor a szemunkbe nezett, oszinteseget latott. Hihetetlen elmeny volt. Sajnos egy honapunk nem volt, de 2 ejszakat ott toltottunk. Az oceanpart gyonyoru volt, a hullamok pedig hatalmasak, igy jokat jatszottunk bennuk, iszonyu erovel meg tudtak dobni (es meg vetkoztetni is tudtak:). Az egy honapos, gyonyoru, de feszitett tempoju kalandozasunk utan igazan jol esett megpihennunk itt a szepseges, s egy kicsit mindig misztikusan vegtelen ocean partjan. A partrol meg delfineket is csodalhattunk, amint a parthoz egesz kozel elvezik a ficankolast. Mar a turank alatt is szep szint szedtunk ossze, de itt a barnasagunkat is megkoronaztuk, s mar ki sem tuntunk a negerek kozul sem. (Bocsanat, az Afro-Amerikaiak kozul) J Este meg romantikaztunk, setalgattunk a korzon, s a kicsit szelidebben hullamzo oceanban is. Igazan melto befejezese volt ennek a mesebeli nyaralasnak. Augusztus 2-an, kedden visszaertunk Washingtonba, s masnap konnyes bucsuval indultam vissza a festoi szepsegu Buffaloba.
Hat remelem, ebbol az igazan hosszura sikeredett beszamolombol kiderult, micsoda eletre szolo elmenyben volt reszunk, pedig csak egy toredeket sikerult irasba foglalnunk mindannak, amit ateltunk. Keszitettunk kb. 1.000 (nem eliras:) fenykepet es sok oranyi videofilmet is, amit ember legyen a talpan, aki vegig nez.
Az biztos, hogy ez az utazas egy kitorolhetetlen orok emlekunk marad, teljesult egy almunk, atautoztunk Amerikan, megcsodalva rengeteg szepseget, levezetve kozel 10.000 km-t es tenyleg hihetetlen, mesebeli kalandokat, angyali torteneseket atelve.

Andi & Geza