Black History előadás, Cold Spring Church of God in Christ Jesus

Feka* mise :)

Egész február a feketék történelméről szólt. Martin Luther King-ről és a híresebb afrokról. Már régóta terveztük, hogy elmegyünk egy feka templomba, mert baromira érdekelt, hogy milyen egy gospel-mise. Gyerekek, fantasztikus! Tegnap jutottunk el egy ilyen templomba. A Black History Week záróakkordjaként egy templomban egy előadást tartottak az afrok történelméről. Az egyik Canisius-os diák mondta, hogy menjünk el hozzájuk, mert a papája a pásztor a templomukban, és nyaggattuk már egy ideje, hogy érdekelne egy miséjük. Elmentünk hát a Cold Spring Church of God in Christ Jesus templomba... Bementünk, pontosan időben érkeztünk, és kicsit elképedtünk. Ugye eleve fura volt egy vadidegen helyre betoppanni, vadidegen emberek köze, de csak mi voltunk fehér emberek, mindenki más fekete volt. Nyilván... Voltak vagy 70-en, 80-an. Köztük 3 fehér gyerek virított!!! Hát elég fura érzés volt kisebbségnek lenni! Bar amúgy is kisebbség vagyunk a világon, mármint fehérek, de ez így kemény volt. Mondtam is, hogy lesz mit mesélni, ha kijutunk! Szóval, azonnal mondtuk a sok udvarias emberkének, hogy vendégek vagyunk, keressük Crystal Wallas-t. Na, őt persze nem nehéz megtalálni, jött is azonnal integetve, mosolyogva, s le is ültettek gyorsan. Kaptunk ajándék legyezőt, Black History felirattal, jól néz ki, szép kis emlék lesz. Az egész mise úgy kezdődött, hogy énekelni kezdtek az emberek, pontosan úgy, ahogy a filmekben láttuk már sokszor. Egymás után ezerszer elhangzik, hogy Hallelujah!!! Mindenki mosolyog, énekel, integet, tapsol, táncol, a fejét rázza, könyörög, stb. Hihetetlen élmény. Olyan mintha egy filmben lennél. Tényleg olyan, mintha megelevenedne a Apácashow. Elképesztő, de felemelő, vidám és fura egyszerre. Mert teljesen más mint amihez mi vagyunk szokva. Mikor az éneklésnek vége, jön a pásztor és elkezdi a misét. Ő is teljesen úgy nyomja mint a filmekben. Minden második szava, Amen. De a java még csak most jött. A fekete hónap alkalmából történelmi előadást tartottak a templomban az egybegyűlteknek. Kellett viszont egy-két fehér ember, a fehér szerepekbe, és hamár betoppantunk megkértek, hogy működjünk közre. Orsi egy tanárnő lett, aki elé egy kislányt rendőri kísérettel visznek. A sztori, hogy a leányzó volt az első fekete kislány aki „fehér" vagy inkább „koedukált" suliba járt, így elég nagy felhajtás volt körülötte. Nem nézték jó szemmel őt, bántalmazni akarták, ezért kellet a rendőri kíséret mellé. János pedig egy olyan embert játszott aki felszáll egy buszra, s nem tud leülni. Abban az időben a tömegközlekedési eszközökön csak fehér emberek ülhettek le, a feketéknek át kellett adni a helyüket ha egy fehér ember kérte. Történt egyszer, hogy egy nő nem adta át a helyét mert nagyon fáradt volt, s ezért letartoztatták, s elvitték. Hatalmas közfelháborodás, per és sajtókampány követte persze mindezt. Innen indult a feketék integrálódási folyamata. Én mindeközben fotókat gyártottam ezerrel! Az esemény végén mindenkinek megköszöntek a jelenlétet, külön nekünk is, a beugró és segítőkész színészeknek, és a fotósnak, szóval mindenki nagyon aranyos volt, mondták, hogy menjünk majd még hozzájuk. Valaki azt is mondta, hogy meghallgatásra talált az imájuk, hiszen fehér ember ment a templomukba!

András

* politikailag korrekt: afro-amerikai
** Hamarosan felkerulnek meg ehhez a beszamolohoz is fenykepek, amint megkaptuk oket Crystaltol.