Calasanctius Training Program az Egyesült Államokban

Utunk New Yorkba

2006-11-06T00:21:00.000-05:00

Szimbiozisban a patkanyokkal avagy kell meg harom elefant meg egy hosszabbito az ugyis elfer

Idopont: oktober 6-9.

Resztvevok es szereposztas:

Totya (Kesz Zoltan) – volannal
Koncsos Peter – r Mitfahrer
Janovicz Liza - ?
Kovacs Kinga - ??
Lengyel Veronka - ???
Gajdos Kati - ????
Biro Zsuzsa - ?????

Program:

Pentek d.u. 3-kor indultunk el Buffalobol NYC fele. Utkozben, tobbek kozott, leltart tartottunk, es nagy megkonnyebbulessel nyugtaztuk, hogy Liza es Kinga mindent bepakolt, amire a hosszu hetvege alatt szuksegunk lehet – pl. egy hosszabbito-elosztot. (ld. foto) Igy tobbe nem kellett semmi varatlan helyzettol tartanunk, jo alaposan fel voltunk keszulve minden eshetosegre. Atadhattuk magunkat a gondtalan eneklesnek, evesnek-ivasnak, szo- es poencsatanak, meg az osz-csodalatnak.

Ilyen hangulatban erkeztunk meg az elegans berelt Ford mini vanunkkel New Brunswickba, ahol Jakab David mar vart bennunket a Teleki Pal Cserkeszhazban. Epp neptancprobat tartottak a magyar cserkeszek. Igy lett a new yorki hetvegenk nyito tanca a bodrogkozi. Aztan mezosegit tanitottak/tanultunk. En igazan elveztem, es ugy lattam, hogy a tobbiek is - szinte ugyanugy.
Az ejszakat New Brunswickban a Gorondi csaladnal toltottuk. Az anyuka magyar ovit mukodtet a csaladi hazban – Gajdos Kati szakterulete, mi csak laikuskent botorkaltunk az ici-pici asztalok, szekek, jatekok kozott. Soroztunk, beszlegettunk, alvasbol nem sok jutott.

Szombat reggel elindultunk NYC-Queens fele. Az elso tetova fel/egy ora utan megvolt a helyes utirany es amint megpillantottuk NYC belvarosat, egy szempillantas alatt tursitava valtoztunk, es fenykepeztunk ahogy es amit csak tudtunk az autobol. Aznap, miutan David lakasan lepakoltunk, metrora szalltunk es a Midtownba mentunk. Sorolom: Empire State Building, 86. emelet: lehet latni egy-ket dolgot onnan; Broadway, Time Square (tomeg), Central Park, Harlem: itt talalkoztunk az orvostanhallgatokkal, Sacival es Charlieval (+ Saci baratja,Balazs, es Charlie anyukaja) egy jazz koncerten, nagy elmeny volt.

Vasarnap bementunk Downtownba es elso utunk a Ground Zerohoz vezetett. Megdobbento kepek, es hosszu-hosszu nevsora az aldozatoknak. Sok ertelmetlen halal. A sorok kozott probaltuk kiolvasni az igazsagot.
Aztan jott a reggeli kave, hogy vegre felebredjunk, es hogy hagyjuk a remalmokat maskorra meg masokra.

A kikotohoz mentunk es egy 45 perces hajout alatt megneztuk a Nagy Viz (Upper NY Bay) felol is NYC-t, Lady Libertyt es Ellis Islandet. Az utobbirol megtudtuk, hogy noha New Jersey teruleten van, megsem oda tartozik kozigazgatasilag. Hallatlan!

A hajout utan megneztuk a Wall Streeten a Stock Exchange epuletet, majd Chinatown, Soho, Little Italy, Greenwich Village kovetkeztek. Aztan a Rockefeller Centerben csavarogtunk. Kulon kaland volt a noi WC-t megtalalni. Komolyan felmerult bennunk a diszkriminacio gyanuja. Ebben az epuletben hangzott el a “Helloka, nyaloka!” is. Forras: Koncsos Peter Mitfahrer. Vegul Veronka, Kati, David es en a gorog negyedbe mentunk, ahol egy abszolut hangulatos barban, elo zene mellett osztotta meg velunk Davidnak a Zoli nevu eletmuvesz baratja a filozofiajat arrol, hogyan erzi a csontjaiban, mikor kell csomagolni es utra kelni, es mikor jon el az ideje annak, hogy ujabb alapelv szerint elje az eletet.

Es Hetfo: David foberloi orosz zsidok. 7.30-kor zsido zenere es orosz tarsalgasra ebredtunk. Ez kulonleges hangulatuva tette a reggelt. Queens-i hangulat. Itt konnyen eligazodik az ember, ha az orosz nyelven kivul semmi mast nem beszel is.
Meg aznap setaltunk a Fifth Avenuen. Pazar! Megneztuk, ahogy kiralyi eleganciaval kinyitjak a FAO Schwarz nevu jatekboltot (kosz Kinga a tippet!), es egy fel orara mi is elvesztunk a sok jatekban. Vegul az ENSZ palotat neztuk meg. A Vilagbank epuletere nem jutott idonk, de nem is baj, mert kesobb kiderult, hogy az Washington DC-ben van :)

D.u. 2-kor konnyes bucsut vettunk kituno vendeglatonktol (halas kosz, David!), es visszaindultunk Buffaloba. Enek.

Azt hiszem, egyszer egy ora volt elvezhetetlen szamomra az egesz hetvegebol, amikor hetfo reggel nem ittam idoben kavet :)

Biro Zsuzsa

U.i.: Tanulmanyunkkal NYC es a patkanyok szimbiozisarol meg tartozunk Nektek es a vilagnak.

CTP megemlékezés az 1956-os Forradalomról

2006-10-28T13:09:00.000-04:00

Már hónapok óta szerveztük a nagy előadást, amit az amerikaiaknak tartottunk október 19-én, csütörtökön. Le a kalappal János és András előtt, mert amit ők szervezés gyanánt végigcsináltak, az nem emberi. Mindent elintéztek, s nem volt előttük akadály az sem, hogy az előadás délelőttjén kikapcsolták az áramot a színházteremben. A műsort azzal a céllal rendeztük, hogy az amerikaiakkal megismertessük a Forradalom eseményeit, s kicsit átadjuk nekik az érzést, hogy milyen elnyomásban élni.

Nagyon szép számban jelentek meg vendégek, pedig izgultunk, hogy a hóvihar és az 1 hetes áramkimaradás után alig lesznek. Minden egyetem képviseltette magát, de nem hivatalos versenyt a Trocaire nyerte. Onnan jöttek a legtöbben. Gajdos Kati egész este erről beszélt, s nagyon büszke volt a sulijára.

Már órákkal a műsor előtt a helyszínen voltunk, s feldíszítettük a termet. Magyar zászlók mindenhol.

Nekem jutott az a megtiszteltetés, hogy köszöntőszöveget mondjak a vendégeknek. Úgy érzem, elég jól sikerült:

" Dear Distinguished guests, students, teachers and leaders of Canisius College, Medaille College, Trocaire College, University of Buffalo, D’Youville College and Niagara University. It is my pleasure to welcome everybody in this commemoration of the 50th anniversary of the Hungarian Revolution. Let me also welcome the members of the Hungarian community of the City of Buffalo. Having experienced this disastrous weather in the past week, it is really a pleasure to have so many people here. I hope that you are doing ok, and wish you all a fast recovery from the damages. We really appreciate that all of you have come here today. We are also very grateful to every college and university that has made it possible for Hungarian students to study in the institutes. I would also like to thank Dr. Peter Forgach, the founder of the Calasanctius Training Program, for devoting a lot of his time to helping us here in Buffalo.
Today we would like to honor those who gave their lives to a cause, which was oppressed for almost half a century, but which also meant the first nail in the coffin of Soviet communism. Fifty years. For most of us, it means a lifetime, but for history it is only a small segment. In the history of Hungary, though, it is one of the longest and most tragic periods. The Hungarian state has gone through a lot of difficult times. 1000 years ago, St. Stephen founded the first Christian state in the heart of Europe. In the course of history, Hungary acted as a buffer state between western civilization and the east. We battled the hordes of Mongolia, held back the Ottoman Empire for 150 years and protected all of Europe from the Turks only to find ourselves a part of the Austrian Habsburg Empire for another 200 years. After World War I, Hungary lost two-thirds of its territory and its population to the neighboring countries. During World War II, up until the country was physically drawn into the fighting by Nazi Germany, Hungary protected its minorities from being sent to concentration camps. Losing the war again, the country had no choice due to its geographical location. Being in Central Europe it automatically became a country occupied by the Soviet Union. Unable to bear the yoke of communism, the people of Hungary revolted against the aggressors on October 23, 1956. Encouraged by the promises of the free world through the broadcasts of Radio Free Europe, the people went to the streets, fought for their freedom and made the Soviets leave the country. In the turmoil of world events, however, the Soviets returned a few days later and crushed the revolution within hours. Hundreds of thousands of people fled the country to the west to find refuge and new homes in free and democratic countries like the United States. The leaders of the Revolution were executed or imprisoned. The people of the country went on to live under Soviet rule until 1989 when the Soviet Union started to collapse.
Now I am standing here as the citizen of a free country with a democratically elected government and would like to celebrate together with you. October 23, 1956, a date, which we’ll never forget. The revolution in which our country was left to fight Communism alone. We forever ponder about whether the free world could have done anything else. That is up to historians to decide."

A köszöntő után a CBS által készített dokumentumfilmet mutattuk be. Számomra ez azért volt sokkoló, mert a filmet 57-ben mutatták be, körbejárta a világot, csak épp Magyarországon mutatták ennek a teljesen ellentétjét. Még én is azt tanultam általános suliban, hogy ellenforradalom így meg úgy.

A dokumentumfilm után Vajtay István, New Brunswickban élő másodgenerációs magyar tartotta. Mesélt a saját élményeiről, s hogy milyen volt úgy felnőni magyarként, hogy soha nem láthattad az óhazát. Felemelő volt, ahogy arról beszélt, hogy miképp tudták megőrizni a magyarságukat itt kint az emberek.

Ezután Péter lánya, Réka zongorázta el Kodálytól a Székely kesergőt, majd egy színész Albert Camus A magyarok vére című művét adta elő, természetesen angol nyelven. Újabb zongoradarab következett. Most már mindkét Forgách iker, Réka és Rózsi is játszott, hisz négykezes következett, méghozzá Schubert Katonai indulója.

A végén még megajándékoztuk a minket szponzoráló embereket egy könyvvel, majd egy rövid szöveggel elbúcsúztam a hallgatóságtól, s közösen elénekeltük a himnuszt.

Ezek voltak a zárószavaim:
"To us October 23 means the same as July 4 means to Americans. The words: Life, Liberty and pursuit of Happiness are what our parents and grandparents fought for. They were the ones who held these truths to be self-evident, that all men are created equal. That they would not be able to live in oppression and injustice. They failed but their spirit and their heroism showed an example to other nations. 33 years after the revolution broke out, Hungary declared its independence from the Soviet Union and became a republic. It was a shift of power with no fighting, but a lot of blood was shed in 1956. A lot of blood, which I believe was not shed in vain. The message I have from 1956 is that the people should stand shoulder to shoulder in order to achieve reforms and changes. I learnt it in America that you should not ask what your country can do for you, but what you can do for your country. I salute the people who stood on the walls, went to the streets and sacrificed what was the dearest to them to make the country better for future generations. Let me ask those who are here today to stand up so that we can all see them and give them our way of appreciation in the form of a big applause and after that let me ask my fellow Hungarians to sing our national anthem together."

Utána hajnalig buliztunk, megünnepeltük a sikeres előadást. Ilyen nagyszabású ünnepség még nem volt a CTP történetében, s joggal lehet mindenki büszke magára, s nem volt felesleges a műsorba beleölt sok-sok óra megbeszélés és szervezés.

by Totya

Látogatás Missouriban

2006-10-28T12:49:00.000-04:00

Missouriban szinte minden tó, út, nemzeti park Truman elnök nevét viseli, gondoltam az ő híres mondásával kezdem. A „the buck stops here” az asztalán volt a Fehér Házban, a másik oldalán pedig az „I’m from Missouri” felirat volt látható. Az első mondat aktuális, ugyanis magyarul azt jelenti, hogy én vagyok a felelős mindenért. Ahogy ő mondta: „Az elnöknek, akárki is az, kell meghoznia a döntést. Ő már nem háríthatja el a felelősséget. Más nem dönthet helyette. Ez az ő munkája!” Hát igen! No comment!

Tehát Missouri. Csodálatos, gyönyörű és az összes pozitív jelző. Visszahozta azokat az élményeket, amelyeket 16 éves koromban Georgiában éltem át. Ezt az Amerikát szeretem igazán. Ezt a lassút, nyugodtat, távol a nagyvárostól. Rengeteg cowboy, redneck, és természetesek az emberek, nincs semmi erőltetett a viselkedésükön. Imádom azt a déli akcentust (angolos kedvéért: southern drawl), amit beszélnek. Többek között ilyen felirattal találkoztam: „Git yer farwood heer!” A megfejtés a végén, addig az angolosok gondolkodjanak!

Szerdán érkeztem meg Kansas City-be detroiti átszállással. Laci bácsi (anya nagybátyja) várt a reptéren. Onnan még 3 óra vezetés volt Bennett Spring-be, ami az Ozark Park egy része Missouri állam déli részén. Az első nap még csak mi és egy másik család voltunk, de a következő nap már összejöttünk huszonvalahányan. Megismertem 5 másod unokatesómat (Jennyt már ismertem). Milyen érdekes, hogy ükanyánk lengyel volt, dédanyánk már németül beszélt, ők angolul, én meg magyarul.

Bennett Spring maga egy csoda. Az amerikaiak nagyon odafigyelnek a nemzeti parkokra. Ott aztán nem engedik meg, hogy több turista menjen, több ház épüljön a kelleténél. S hogy mivel teltek a napok? Először is horgásztunk. Méghozzá úgy, hogy felvettük a speciális ruhát (waiders), majd beleálltunk a folyóba, s csak vártuk, hogy harapjanak a pisztrángok. És a pisztrángok haraptak. Fogtam is jó párat. De maga az a nyugis élet tetszett, ahogy ott állok a folyó közepén és nem érdekel semmi, még az sem igazán, hogy jön-e a hal vagy sem. Megtanultam horgot felrakni, csomót kötni, megkülönböztetni a különböző csalikat (most horgásztam először), csak az a baj, hogy mindent angolul tanultam meg, s fogalmam sincs, hogy magyarul mit hogy mondanak. Majd Balázs otthon megtanít magyarul horgászni.

Aztán kenuztunk is. Nagyon vicces volt. Sokkal rosszabbak ezek a kenuk, mint amihez én hozzá vagyok szokva. Mi hárman ültünk, de elöl egy kissé túlsúlyos lány ült, így gyakran elakadtunk a sekély vízben. Ilyenkor kiszálltam, s húztam a kenut a 10 fokos vízben. A víz elég gyors volt, néhány veszélyes szakasszal. Láttunk egy csomó állatot: Amerikai nemzeti jelképét a kopasz sast is (bald eagle), mosómacikat, oposszumot, kígyót, teknőst és egy csomó ragadozó madarat.
Esténként tábortűz volt, s rengeteget ettünk. Egyik nap én csináltam kolbászos, tojásos lecsót, s nagyon ízlett mindenkinek. De a kedvenc az Laci bácsi bécsi szelete volt.

Kipróbáltam az amerikai focit is. Dobni nem tudtam úgy spirálban, de nagyon jól elkaptam a labdát. A többiek ezért beállítottak Forrest Gumpnak, s mondták, hogy fuss Zoli, fuss, s én mentem, elkaptam, s touchdown!!! Nagyon jó volt. Nem akartam hazamenni, de sajnos kellett. Laci bácsi és a család nagyon édesek voltak, örülök, hogy megismerhettem őket. Eddig ez volt a legjobb az itt töltött másfél hónapból.

A visszaút egy kicsit fárasztó volt, mert elromlott a detroiti gép, ezért Chicagóba repültem, de onnan is késett a gép másfél órát Buffalóba, így csak hajnal 1-kor értem haza. A bőröndöm meg csak egy nappal később, de legalább meglett. Ja és megfejtés: „Get your firewood here!” azaz „Vegyél itt tűzifát!”

Kész Zoltán, Totya (2006-10-03)

Új diákok 2006 ősztől

2006-10-03T00:50:00.000-04:00

Halász Lilla
A Kecskeméti Református Kollégium Gimnáziumába kezdtem gimnáziumi tanulmányaimat, majd Amerikában a Pocola High Schoolban folytattam, és végül a Marquette Catholic High Schoolban érettségiztem le. Ezt követően a Modern Üzleti Tudományok Főiskoláját végzem Budapesten, ahol rövidesen befejezem a tanulmányiam. A Calasantinus programról édesapámtól hallottam és nagyon megörültem a lehetőségnek, hogy külföldön végezhetem a főiskolát. Jelenleg a Trocaire Collegbe járok bussiness administration/medical office management szakra. Ezzel a képzéssel szeretnék többet megtudni az amerikai üzleti életről, valamint összehasonlitani a már meglévő ismereteimet az itteni nézetekkel. Mivel érdekel az egészségügy az üzleti pálya mellett, ezért választottam ezt a szakirányt. Az iskolám és a kialakult nagyon jó CTP-és közösség által, biztos vagyok benne, hogy az itt eltöltött idő nagyon hasznos lesz.

**** CTP **** CTP **** CTP **** CTP **** CTP ****

Horgas Gábor vagyok, 2006 októbertől a Saint Martin's University-n (Seattle mellett, Lacey-ben, Washington államban) fogok MBA képzésre járni. Felelősségteljes szerep vár rám, ugyanis ezen az egyetemen én leszek az első CTP-s diák, így korántsem mindegy milyen benyomást alakítanak ki rólam, és hogyan tudom megalapozni az utánnam érkezők előtt az utat. A CTP céljairól és a lehetőségekről először körülbelül egy éve, kedves barátomtól Török Jánostól hallottam, aki mint gondolom már sokan tudjátok, már január óta a Canisius College hallgatója. Idén márciusban döntöttem el, hogy én is megpályázom a CTP ösztöndíjat. Diplomámat a Pécsi Egyetem Közgazdaságtudományi Karán szereztem, Marketing szakirányon, ezután négy évig a Vodafone Magyarország Marketing osztályán dologoztam, mint üzleti elemző, majd mint termék menedzser.

**** CTP **** CTP **** CTP **** CTP **** CTP ****

Kész Zoltánnak hívnak. Nehéz leírni, hogy mennyit fordult velem a világ 2006. március 18. óta. Akkor olvastam ugyanis először a CTP-ről a Magyar Nemzetben. Aztán jelentkeztem, s olyan gyorsan peregtek az események, hogy azt vettem észre, hogy itt vagyok Buffalóban. A Medaille College-ba járok Education képzésre. Otthon az ELTÉ-n végeztem angol szakon 1997-ben. Azóta tanítok, mondhatni világszerte, hisz Almádin és Veszprémen kívül Los Angeles mellett is tanítottam amerikai törit egy évig. 2 éve kezdtem a doktorimat amerikanisztikából, azon belül amerikai külpolitikából az ELTÉ-n. Emiatt is kapóra jött ez az ösztöndíj, mert itt azért könnyebb kutatni.
Van egy csodálatos kisfiam otthon, aki most nagyon hiányzik, de minden nap beszélek vele, s már bekarikázta a naptárban a napot, amikor újra lát. Imádok sportolni, főleg focizni, kézizni és síelni. De nagyon szeretem a jégkorongot is, úgyhogy mindenképpen elmegyek egy Buffalo Sabres meccsre amíg itt vagyok.
Bár itt pár sorban nagyon egyszerűen írtam le magam, de azért ennél sokkal bonyolultabb vagyok :)

**** CTP **** CTP **** CTP **** CTP **** CTP ****

Lengyel Veronikának hívnak. Az ELTE-n történelem szakon és a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen Jogi Karán folytattam tanulmányaimat Budapesten. 2004-ben végeztem. Ezt követően egy egyéves EU szakjogász képzésben vettem részt Belgiumban. A CTP-ről egy nagyon jó ismerősömön keresztül hallottam, aki néhány évvel ezelőtt tanult a D’Youville Főiskolán, Buffaloban, New York államban. Ez egy kétéves képzés volt, nemzetközi üzleti tanulmányok terültén. Elmesélésén keresztül nagy ösztönzést kaptam a pályázásra, hiszen az ismerősöm, és most már tudom én is, a CTP-s diákok személyében nagyon sok intelligens és keresztény értékközpontú fiatalt ismerhetett meg, emellett a nemzetközi üzleti tanulmányok területén jó oktatásban vehetett részt. A korábbi képzésemet szeretném kiegészíteni egy gazdasági típusú végzettséggel. Az amerikai képzéstől egy gyakorlati és logikus szemléletmódot várok, kiegészítve kutatással, személyi készségek fejlesztésével. Ezen kívül szeretném magamévá tenni azt a pozitív szemléletmódot, mellyel az amerikaiak rendelkeznek. Visszatérve Magyarországra szeretnék ebből átadni a következő generációnak.

**** CTP **** CTP **** CTP **** CTP **** CTP ****

Mihályi Dórinak hívnak. A buffalói magyar diákokkal és a CTP-vel az év elején ismerkedtem meg itt Buffalóban, amikor is cserediákként töltöttem itt 3 hónapot az Amerikai Magyar Orvosszövetség jóvoltából. Annyira megtetszett a társaság ;) és az ötlet, hogy Amerikában tanuljak egy kis üzletet, hogy amint hazaértem, jelentkeztem a CTP-be. A nyáron lediplomáztam, és szeptemberben már ismét Buffalóban voltam. Most a Trocaire College-ba járok, Lillához hasonlóan Medical Office Management szakra - ezt tudom késõbb orvosként leginkább hasznosítani. Bár még csak 1 hónap telt el, bizton állíthatom, hogy ez a hely még mindig olyan jó, mint a tavasszal volt! :)

**** CTP **** CTP **** CTP **** CTP **** CTP ****

Nevem Nagy Attila, 1982. junius 25-en szulettem a felvideki Dunaszerdahelyen.
A komaromi Selye Janos Gimnaziumban tett erettsegit kovetoen a budapesti Pazmany Peter Katolikus Egyetem Jog- es Allamtudomanyi Karan jogot hallgattam, cum laude minositesu diplomamat 2005. julius 2-an vettem at. Az elmult egy evben egy kereskedelmi vallalatnal, illetve egy budapesti ugyvedi irodaban dolgoztam jogi asszisztenskent, illetve ugyvedjeloltkent. A CTP-rol tavaly osszel hallottam eloszor, akkor jelent meg egy interju a Heti Valaszban Forgach Peterrel, majd azt kovetoen lattam a Calasanctius Training Program hirdeteset is a lapban. Mivel mar korabban is szerettem volna kulfoldon tanulni es egyben az en vilagnezetemhez hasonlot vallo kozosseg resze lenni, 2006 februarjaban adtam be palyazati anyagomat, s igy kerultem ki iden az Egyesult Allamokba. A Niagara Egyetemen az MBA tanulmanyaimat 2006. szeptembereben kezdtem meg, s nagyon orulok, hogy itt lehetek. Szabadidomben rendszeresen futok es uszok, valamint nyelveket tanulok. Anyanyelvemen kivul szlovakul, lengyelul, angolul, nemetul beszelek, valamint iden ujra kezdtem a franciat es spanyolul is tanulok.

**** CTP **** CTP **** CTP **** CTP **** CTP ****

Palkovics Péter vagyok, 1979. március 7-én születtem. 6 éves koromtól Budapesten élek. Középiskolába a Móricz Zsigmond Gimnáziumba jártam, majd a Budapesti Közgázra sikerült felvételt nyernem. Ott 2002-ben végeztem Külgazdasági szakirányon.
2000. szeptembere óta dolgozom. 2003. október végéig human erőforrás tanácsadással, toborzással, fejvadászattal, tréningek szervezésével foglalkoztam.
2003. november 1-től kiutazásomig (2006. augusztus) a Renault Hungária Kft. Vevőszolgálati igazgatóságán dolgoztam. Két évig alkatrész kereskedelmi tanácsadóként, majd projektmenedzserként.
A CTP programról Mészáros Lászlótól hallottam először.
Amit fontosnak tartok elmondani: sokat sportolok, járom a természetet, fotózok. Szeretem emberek között tölteni az időt, és erre minden lehetőséget megragadok. Ha épp nincs rá lehetőség, akkor teremtek…
Mindemellett megszállott autórajongó vagyok, és visszatérve is az autóiparban/-kereskedelemben szeretném folytatni karrieremet.
A Niagara University-re járok. MBA programot hallgatok stratégiai menedzsment szakirányon. Kollégiumom nincs, albérletben lakom.
Nagyon örülök, hogy lehetőségem nyílt az USA-ban tanulni, megismerni az itteni kultúrát, embereket és jól megtanulni a nyelvet. Remélem, szakmai gyakorlatot is alkalmam lesz szerezni. Abban már most biztos vagyok, hogy a CTP-nek köszönhetően nagyon értékes baráti kapcsolatokkal is gazdagodom.

**** CTP **** CTP **** CTP **** CTP **** CTP ****

Salekovics Máté vagyok,új CTP-s diák Buffalóban.Én vagyok itt a legfiatalabb,még csak most leszek 20 éves.Budapesten a Móricz Zsigmond Gimnáziumban érettségiztem 2005-ben.1 évet jártam a BME Közlekedésmérnöki Karára, autótervező gépészmérnök szerettem volna lenni de rájöttem,hogy sokkal jobban értek a számitógépekhez mint a géprajzokhoz,ezért a nyár elején kiiratkoztam az egyetemről.
Forgách Pétert tavaly ősszel ismertem meg közös ismerőseink segitségével.Péter mesélt a CTP-ről és elmondta,hogy nekem is itt kéne tanulnom.Júniusban tudtam meg tőle,hogy itt a Trocaire College-en is tanulhatok számitástechnikát,Computer Hardware and Network Technology-re járok.Ettől a szaktól alapozást és jó angoltudást várok,utána szeretnék továbbtanulni egy otthoni egyetemen vagy főiskolán. Szeretek biciklizni,sielni,vitorlázni és nagy Formula 1 rajongó vagyok.Imádom a modern autókat,ezért itt Amerikában szenvedek is,mert itt hihetetlen milyen fejletlen járgányok vannak.

**** CTP **** CTP **** CTP **** CTP **** CTP ****

_S_z_ö_d_é_n_y_i Á_k_o_s_
Budapesti Piarista Gimiben érettségiztem. Akkori osztályközösséggel még mindig igen erős a kapcsolatom, évente 2 hivatalos programunk van.
Diplomámat villamosmérnökként a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen védtem meg és Spanyolországban a Barcelonai Távközlési Kutató Központban írtam. 2 évig dolgoztam a BME távközlési és média informatiaki tanszékén.

_S_z_ö_d_é_n_y_i_n_é___M_e_l_l_á_r___Z_s_u_z_s_i_
Zsuzsival a szentjánosbogár (jezsuita lelkiségű közösség) vezetőképzőjén ismerkedtünk meg 1999-ben. Esküvőnk 2004-ben volt. Zsuzsi kommunkiáció-művelődészszervezés diplomáját 2005-ben szerezte. Dunakeszin nőtt fel, és neki is egy húga van. Rendkívül jó és odaadó feleség.

CTP-vel úgy ismerkedtünk meg, hogy kaptam egy email-t amiben egy niagara egyetem ösztöndíjáról írt Réka, és amire reflexszerűen REPLY-t nyomtam. Amerikától azt várom, hogy nagyon meg fog változtatni, amit már valamennyire meg is tett. Az előítéleteimet mindenképpen lerombolta már.

Cserkészavatás

2006-10-02T16:52:00.001-04:00

Vasarnap, Szeptember 24.-en tartotta a KMCSSZ 58. Toldi Miklos csapat evnyito pikniket es avatasat. Osszesen harom kiscserkeszt, es egy nagycserkeszt avattak fel amiutan elmondtak a 10 cserkesztorvenyt, ketto kiscserkesztorvenyt, es cserkesz fogadalmat. A piknik nagyon jol sikerult, es szamos CTP-s tag is eljott. Eves utan cserkeszek es CTP-esek egyutt tartottak egy kis tabortuzt kint es enekeltek magyar nepdalokat. Mindenki jo kedvvel es teli hassal indult haza.

Forgach Reka

Buffaloban a folyó mellett jártam...

2006-10-02T16:01:00.000-04:00

Bird Island Pier:

Vitorlas kanadai ludakkal:

Canadian Geese - kanadai ludak:

Great blue heron - nagy hamuszurke ge'm:

Piece Bridge kodben :o), hatterben a Buffalo Water Intake:

Peace Bridge:

Siraly:

Hatterben egy vilagitotorony, a Buffalo Light (1833):

Buffalo Downtown a Niagara folyorol:

Naplemente a Niagaran:

Kajakozok

Setahajo

(1492). Rekonstrukcio. Egyike Kolumbusz harom hajobol allo kis flottajanak:

Gajdos Kati

Cserkésznap Clevelandben

2006-09-26T00:34:00.000-04:00

Szeptember 3-án felkerekedett a kis CTP-s csapat, s elmentünk Clevelandbe, az 51. Magyar Cserkésznapra. A kisbuszban csak 12 hely volt, de mi 13-an szorongtunk végig 4 órát. Az élmény tényleg leírhatatlan (na nem az utazásé!), nem is tudom, hogy sikerül-e azt visszaadni, amit ott tapasztaltunk. A reggel 6-os indulást rögtön kárpótolt minden, ahogy odaértünk. Több száz magyar (megkockáztatom, hogy kb. 2000), csupa jókedv és kedves emberek. Kezdődött a zászlófelvonással, a cserkészcsapatok bevonulásával és jelentésével. A világ minden pontjáról jöttek magyar cserkészek. A zászlófelvonás érdekessége, hogy a magyar zászló közepe lyukas volt. A cserkészvezető elmondása szerint azért, hogy azon keresztül tekintsen mindenki az égbe, hogy emlékezzen a Forradalomban hősi halált halt emberekre. Ezután jött mise és istentisztelet. Ez a pap sokkal jobb volt, mint a bufffalói. Dél volt mire vége lett a misének, s már nagyon éhesek voltunk. Mivel sok különböző lehetőség közül választhattunk, mi lementünk az alsó szintre, s a legjobb döntésnek bizonyult. Természetesen magyar kaják voltak, de a legjobb az volt, hogy magyar nótát és minden más szépet játszott egy fiatal trió. Kaja után Zsuzsával mi is beálltunk táncolni, s nem akartunk onnan eljönni. Annyira nem, hogy sikerült elnéznem az órám, s 2 helyett 3-ra mentünk focizni, s így nem lett belőle semmi a mi csapatunk számára, mert én már előző nap leleveleztem a főszervezővel, hogy mennénk, de így elkéstünk. Sebaj, egy nagyon jó frizbizést azért bevállaltunk. Ezalatt a clevelandi és a chicagói magyar focicsapat játszott egymás ellen. Közben hárman (János, Veronika és én) nyilatkoztunk a Clevelandi Magyar Rádiónak, amelynek Bugnyár Zoli, a CTP clevelandi légiósa a műsorvezetője.

Délután körbenéztünk a kirakodóvásáron, ahol a legjobb pólóra ez volt írva: a legjobb dolog magyarnak lenni. Zsuzsával és Veronikával visszahúzott minket a szívünk a táncos helyre, ahol aztán már nótáztunk is. Este fél 7-kor kezdődött a cserkészek bemutatója. Olyan jó volt látni, hogy nagyon pici sokadgenerációs magyar gyerekek magyar néptáncot mutatnak be magyar népviseletben, s kiválóan beszélnek magyarul. Naplementekor levonták a zászlót, elénekeltük a himnuszt, majd mentünk egy picit mulatni. Azért csak picit, mert mi sajnos már fél 10-kor elindultunk haza, mert 4 órás út várt ránk. Szóval nagyon jó volt. Jövőre is elmegyek.

by Kész Zoltán

Nyaralás Cipruson

2006-09-17T23:13:00.000-04:00

Sziasztok,

Május közepén abban a szerencsében volt részem, hogy Vörös Győző barátom segítségével meglátogathattam Ciprus szigetét. Amint tudjátok, Győző éveken keresztül egy világra szóló kutatáson dolgozott Egyiptomban, Alexandria közelében, a Taposiris Magna tengerparti akropolisznál.

II. Ptolemaios Philadelphos uralkodó alapította Cipruson Kr.e. 270-ben a Nea Paphoszt, az új fővárost. Mivel Győző Egyiptomban is II. Ptolemaios uralkodóval foglalkozott, így felkérést kapott a város feltárására. A kutatást, az ásatásokat az UNESCO finanszírozza, ami szerencsésnek mondható, mert egy stabil és megbízható anyagi háttérrel rendelkező szervezet. A világ gazdaságára manapság nem igazán mondható, hogy dübörög, sőt még lendületben sincs, de tisztességesen kifizetik a felmerült költségeket, így megbízhatóbb nekik itt dolgozni, mint a „Pannon pumának”.

Győző felesége, Bak Noémi pont 10 évvel ezelőtt végzett a Canisius Egyetemen Buffaloban, így a 10 éves jubileumot Cipruson, együtt ünnepelhettük kisfiukkal, Lexikével. Amint tudjátok, Ciprus 1974 óta görög és török részre van kettéosztva. A sziget jelenlegi lakosságából 600 ezer görög és 150 ezer török. Ezen kívül a brit jelenlét is igen jelentős, mert mikor önrendelkezést adtak a britek a ciprusiaknak, azzal a kikötéssel tették, hogy egy katonai bázist tarthatnak a tengerparton, közel Paphos városához. Itt jelenleg a NATO-nak egy nagy atom arzenálja van a parton és egy radarállomás az egyik legmagasabb hegy tetején. Az öbölháború idején ezek a bázisok hadterületekként szolgáltak. Paradoxon módon, az atombázisnak köszönhetően, Ciprus Európa egyik legbiztonságosabb helye. Innen képtelenség a szigetet elhagyni anélkül, hogy a hatóságok ne tudnának róla. A közbiztonság annyira jó, hogy rendőri szolgálat csak hétfőtől péntekig van, a hétvégeken csak telefonügyelet működik, szükség esetére.

Az angol fennhatóság 1887-től 1960-ig, a sziget önállóvá válásáig tartott. Amikor ezt az önállóságot megkapták, volt ok azt hinni, hogy a görög ciprióták – a Cipruson élő görögök - ki akarnak majd válni és Görögországhoz csatlakozni. Ekkor egy háromhatalmi egyezmény lépett életbe, mely szerint akár a görög, akár a török fél kiválási szándéka esetén a sértett ország katonailag bevonulhat és elfoglalhatja a neki járó részt, azaz egyharmad részt a törökök, kétharmad részt a görögök. 1960-ban szavazás révén III. Makariosz görög orthodox érsek lett az elnök. A görög-orthodox Szent Szinódus, mint egyházi elöljárója, felszólította Athénből, hogy kezdeményezze Ciprus kiválását és Görögországhoz csatolását (Enószisz-át). Ez a terv amint a török elhárítás tudomására jutott, a háromhatalmi egyezményre hivatkozva, azonnal elfoglalták a törökök a sziget északi részét, vagyis a nekik járó részt. A háború rengeteg áldozatot követelt, s lakosságcserével is járt. A béke helyreálltával, a görög rész olyannyira fejlődésnek indult, hogy jelenleg a görög GDP 2,5-szeresével rendelkeznek és ennek köszönhetően manapság már eszük ágában sincs Görögországhoz csatlakozni. A sziget iparral nem rendelkezik, a szigetlakókat nem lehet megvádolni azzal, hogy halálra dolgozzák magukat (bár ők ennek ellenkezőjét állítják J). A gazdaság többnyire off-shore, vagy bankkal kapcsolatos cégekből és adókedvezményekből tartja fent magát. A török rész, mint különálló köztársaság nagyon szegény, Törökországon kívül senki, még az ENSZ sem ismeri el önállóságát. Ez azzal is jár, hogy pl. egy nemzetközileg körözött személy, amennyiben van pénze nyugodtan letelepedhet itt, mivel egyetlen országgal szemben sincs kiadatási törvény.

Ciprus a Szerelem szigete, csak Paphos-ban májusonként napi 300 esküvőt tartanak. Aphrodité istennő Paphos mellett született. Biztos többen ismeritek a híres festményt, ahogy épp kikel a habokból. Születésekor Herkules óriási sziklákat dobott rá, hogy megölje, mivel nagy veszélyt látott abban, hogy a szerelem sok szomorúságot okozhat. Ezek a sziklák a mai napig láthatók a tengerparton. Hálaistennek Herkules terve nem sikerült, a Szerelem mindent túlélt. Van egy kevésbé prózai változata is a tengerben látható nagy szikláknak. A geológusok szerint az északdél és keletnyugati tektonikus vonal épp Ciprusnál találkozik, mely óriási földrengéseket okoz a szigeten. A prózaihoz képest kevésbé sem izgalmas magyarázat szerint ezek az óriási sziklák a földrengés miatt kerültek a tengerbe. Rátok bízom a választást, hogy melyiket fogadjátok el :) Annyi biztos, hogy ezek a gyakori földrengések kincsesbányává tették Ciprust a régészek számára. Egy erős földrengés képes egy várost pillanatok alatt megállítani és eltemetni élő állapotában, megőrizve ezzel az utókornak (éppúgy, mint Pompei-t a láva), ami évszázadok, évezredek múltán az ásatások során óriási értékké válik a régészek számára.

Hát ezt láthatjuk Ciprus szigetén is, ahol egy helyen, egymásra bomolva megtalálhatjuk a hellén, római, bizánci, török és keresztes lovagi időket. Győzőnek a terve, hogy Paphos-ban egy régészeti parkot állítson fel, ahol egy helyen lehet látni a különböző korok maradványait. A hellenizmus a szigeten Nagy Sándortól Kr. e. 30-ig tartott, megalapozója Alexandriából II. Ptolemaios volt. Kr.e. 30-tól, Kr.u. 365-ig (egy gigantikus erejű földrengésig), a római hódítás idején a Római Birodalom császári helytartója lakott itt. A város egyben biblikus hely is, mert Sergius Paulus prokonzul és helytartó itt tért meg Szent Pál első ciprusi útja során. Ő volt az első magas rangú római, aki megkeresztelkedett (ld. Apostolok Cselekedetei). A római kort a bizánci keresztény korszak követte, mely alatt a sziget a kereszténység egyik központjává vált. 1200 körül egy lovagvárat építettek Paphoszon, amely teljesen romjaiba dőlt egy földrengés során 1222-ben. Ma a mindösszesen 40 oszlopból álló rom Saranda Colones néven tekinthető meg. A sziget1541-1870-ig török iszlám, majd 1870 után angol befolyás alá került.

A ciprusi ortodox egyház fantasztikusan gazdag, több lakost foglalkoztat, mint az állam. Adómentesen dolgoznak és még az alkoholmérés is az ő kezükben van. Mivel hatalmas költségvetéssel rendelkeznek, pazar épületeket és templomokat emelnek. Ennek egyedüli hátránya, hogy a vadonatúj templomokat a régi lerombolásával építik fel, mint pl. a Kikkoszi kolostor, ami egy neobizánci stílusú épületegyüttes. Kicsordul a gazdagságtól, a múzeumukat a leghíresebb bizantinológusok állították össze. Minden vadonatúj, lerombolva a régit, a mozaikokat Muránóban és a Vatikában készítették. A Neophytos remete tiszteletére épült, róla elnevezett kolostorban megtekintettük a szerzetesek lakóhelyét, mely akár egy 5 csillagos szállodával vetélkedhet bárhol a világon.

Troodos Nemzeti Park és az Olymposz-hegy: egy gyönyörű nemzeti park, 2000 méter magasságban, 500 éves cédrusfákkal. Mindösszesen 2 órányi távolságra van Paphostól, ahol amíg 30 fok van, addig a hegyen csupán csak 10. Összesen 2 hely van a világon, ahol délelőtt síelni mehet az ember a havon, míg délután vízisíelni a jó meleg tengerben. Ez a 2 hely Új-Zéland és Ciprus szigete. Mivel a római kor alatt Ciprus a szenátorok lakóhelye volt, ún. Senatorialis sziget, itt volt az egyik színház, sport és vallási központ. Ennek egy gyönyörű példája látható az Akrotiri félsziget mellett, Kourion városában. Az Akrotiri félsziget Nagy-Brittániához tartozik, itt található az atomarzenál. Átvezetve rajta, látható volt a jelentős angol befolyás, a lovaspolo- és a golfpályákkal. Kourionban gyönyörű amfiteátrum, császári villa, stadion, és a Sanctuary of Apollo Ylatis tekinthető meg.

Egy másik alkalommal meglátogattuk az Akamas félszigetet, ami egy másik nemzeti park. A gyönyörű fekvésén túl arról híres, hogy az úgynevezett védett zöld, tengeri teknősbékák költési helye.

Igen érdekes az Aphrodité templom története Paphosban. A 365-ös földrengésben tönkrement, majd építettek a régi kövek felhasználásával egy 7 hajós, kora- bizánci bazilikát. A 7. századig működött, mikor is feldúlták az arabok. Oroszlánszívű Richárd alatt a keresztes lovagok jöttek és újraépítették gót stílusban. Jelenleg ortodox templomként működik, de érdekességképpen megjegyezném, hogy jó pénzért bérbe adják akár katolikusoknak, akár anglikánusoknak. A bazilika római romok között fekszik, így gyönyörű hely esküvők megszervezésére, ami nagy bevételt hoz a 3 egyház konyhájára.

Egy másik alkalommal 1 napos túrát tettünk az Észak-Ciprusi Török Köztársaságba. A 2 rész között egy valóságos országhatár húzódik, ahol helyben váltottuk ki a vízumot. Észak Cipruson 150 ezer ember él, ebből 40 ezer hivatásos katona. Fővárosa Nicosia, ami egy koszfészek a török oldalon. Famagusta volt az egyik állomáshelyünk, ahol találtunk egy gyönyörű gótikus templomot, amit átépítettek muszlin dzsáminak, mecsetnek. Valószínűleg ilyennek szeretné látni egyszer egész Európát Osama Bin Laden. A festett üvegeket kivették és arabeszk ablakokat tettek a helyükre. A keresztény templom teljes meggyalázásával szembesültünk itt. A keresztes tornyokat leverték és minaretet (imatornyot) építettek a helyükbe. A törökök nem saját épületeket húztak fel, hanem átépítették a keresztény templomokat és átalakították muzulmán dzsámivá. Ugyanitt, Famagustában tekintettük meg Otello várát és bástyáját. Itt dőlt le a Velencei Köztársaság utolsó bástyája a szigeten. Ebben az időben ugyanis Ciprus a velenceiek fennhatósága alá tartozott, amely alatt felépült a gótikus sziget, majd átkerült Genova alá, vissza Velencének, majd török és végül angol kézre került.

Salamis szintén egy császárváros az észak-ciprusi köztársaság területén, de sokkal kisebb jelentőséggel bír, mint Paphos. Üdülőváros volt az ókorban, 15 ezer nézőt befogadó színházzal. Ciprust a római szenátorok magánbirtokként kezelték. Keryneia városa volt a következő állomásunk, mely a tengerparton fekszik és Mini Alexandriaként emlegetik, mivel annyira hasonlít az egyiptomi városra. Ezt az elnevezést Lawrence Durrell adta, aki éppúgy Alexandriában, mint Kaeryneia-ban is lakott. Durrell nagyon érdekes könyveket irt mindkét városról „The Alexandriai Quartet” és „Bitter lemons of Cyprus” címekkel. Közelben található egy, a XIII. században a keresztes lovagok által épített kolostor, a Bellapais. Mivel sem földrengés, sem a török dúlás nem tette tönkre, így a mai napig megmaradt eredeti állapotában.

Az utolsó napunkon a Kolossi várat tekintettük meg, melyet Oroszlánszívű Richárd eladott a keresztes lovagoknak. Cca. 30 keresztes lovag ebből a várból irányította a szigetet, majd később a velenceiek és a genovaiak is.

Repülőnk hajnal 4-kor indult Larnacaból, ahova Győző volt oly kedves, hogy kivitt minket. Malévvel repültünk Budapestre és egy barátunk a reptérről egyenesen átvitt minket a Keleti Pályaudvarra. A lendületben levő főváros „Pannon pumpái” épp a pályaudvar vécéit szippantották, úgyhogy kb. 2 kilométeres körzetben átható pöceszag terjengett. Egy esküvőre utaztunk vonattal Sátoraljaújhelyre, mely utunk során fájó szívvel néztük végig a dübörgő vonat ablakából a dübörgő gazdaság nyomait; a vakolatlan vasútállomásokat, az út mellett levő abroncsokat, gumikerekeket, az út szélére kidobált hűtőszekrényeket, és a krajcáros pléhtáblákra felirt vasútállomások neveit. A ciprusi szállodánkban, magyarországi, felvidéki, erdélyi, bolgár és más közép-európai fiatalok szolgáltak fel. Franciával, angollal, olasszal, sőt még ciprusival sem találkoztunk a személyzet soraiban. Volt egy pár ciprusi, vezető pozícióban, akik az ott dolgozó magyar fiatalok elmesélései alapján nagyon lenézték őket. Átható és ijesztő volt az az érzés, hogy ha nem vigyázunk kellőképp mi magyarok magunkra, akkor hamarosan Európa pincéreivé válhatunk akár évszázadokra is! Bízunk benne, hogy előbb-utóbb lesz egy magyar kormány, aki szolidaritást vállal a néppel és többek között szeretettel lesz a saját nemzete iránt …

Péter

50. Magyar Cserkészbál Clevelandben

2006-06-09T00:09:00.000-04:00

János, Babra, meg én meglátogattuk a clevelandi magyar cserkészeket, ahol is meghívást kaptunk május 13-ra a clevelandi 50. Magyar Cserkészbálra. A bál nagyon elegáns, nagyestélyis, szmokingos. Mivel ígéretet kaptunk a ruhák kölcsönbe vételére, így belevetettük magunkat a megszervezésbe, hogy miként is jussunk el erre a nemes eseményre. A ctp-s csapatból (2 plusz barátnő kísérettel) 10-en jelentünk meg a bálon:

Kati, Andris - Jill, Feco - Corrine, Zoli - Babra, Orsi, János, Imi

A fő clevelandi segítség Szentkirályi Endre volt, akinek nem tudtam olyan kérdést, kérést feltenni, amire nem válaszolt volna., legyen szó fizetésről, szállásról, étkezésről, fuvarról, ruhákról … 4-en szálltunk meg a házukban: Kati, Babra, Imi és én. Mint kiderült, az egész Családja ilyen segítőkész. Kedves Felesége, Pigniczky Eszti sem ismer lehetetlent. Készséggel hozta elő egy színház kelléktárát is megszégyenítő pincéjükből a szebbnél szebb ruhákat kiegészítőkkel. Mindnyájan megtaláltuk a legjobban hozzánk illő ruházatot. Ha méretben nem passzolt teljesen, az sem volt gond, mivel Eszti sec pillanat alatt hozzánk igazította. Mindeközben terelgetve mind a 4 gyermeküket is. Az volt az érzésünk, hogy a Családnak szinte mindegy, hogy 4, 6, vagy éppen 10 „gyermek” zsongja körül a legkülönfélébb kéréseikkel, mindenkinek készséggel segítenek...

No, de nézzük csak a hétvége eseményeit: Péntek este érkeztünk Endréékhez, ahol meglepetésünkre és nagy örömünkre forró puliszkával vártak. Vacsora után születésnapi buliba voltunk mindannyian hivatalosak Zoli nemzetközi „otthonába” a Steiner House-ba. Zoli és Andris egyből ide érkezett, mert Zoli szállásolta el őket a hétvégére. Mire mi átértünk állt a bál. A fiatalok ropták a táncot. A party mottója lehetett volna akár a „Világbéke”. Jó volt végignézni a színes társaságon. Volt ott kóreain keresztül, az oroszig mindenféle nemzetiség. Próbáltam arc alapján belőni, hogy vajh’ ki honnan származhat. Számomra az ilyen bulik igazolják, hogy igenis lehet békében együtt élni ebben a világban. Éjfélkor egy hatalmas szülnapi torta került az asztalra, no meg az ünnepelt arcára.

Mi, Endrééknél vendégeskedő csapat korábban leléptünk, mert házigazdáink egyet nem tudtak megígérni, hogy a gyermekeiket rávegyék, hogy 10-ig maradjanak csendben a szobájukban, igy reggel 8-kor le is száguldoztak nagy hanggal a nappaliba, ahol mi aludtunk a földön szana-széjjel. A gyermekeket ez nem lepte meg, ami arról tanúskodik, hogy nem mi vagyunk az első megszállók.

A korán kelés kissé nehezünkre esett, de legalább előttünk volt az egész nap, ami be is lett rendesen osztva. Szentkirályiéknal katonás rend van. Mindenkinek meg volt a feladata. Endre, Imi és én bevásárolni mentünk (többek között oldalast és bejglit venni egy magyar hentesnél, meg hát ha már úton voltunk, Endre lelkesen mesélt a szépen rendben tartott városukról - még a mini vízesést és a régi viaduktot is megnéztük). Délután siettük a Magyar Múzeumba meghallgatni Zoli és Lauer Edith előadását. Zoli a mai magyarországi helyzetről mesélt, Edith (Magyar-Amerikai Koalíció vezetője) a határon kívüli magyarságról "Present &Future: Hungarians Within & Outside Hungary's Borders" címmel. János is felszólalt, mint egy Bécsben is kint élt magyar fiatal. Jó volt hallgatni, ahogy lelkesen mesélt Budapestről. Előadás után siettünk haza szépítkezni az esti bálra.

A bál egy elegáns hotel elegánsan berendezett nagytermében került megrendezésre. Hála Esztinek és Endrének, mi sem lógtunk ki a gyönyörű nagyestélyis hölgyek és szmokingos urak közül. A bált Endre bátyja Pali és kedves felesége Juci nyitották meg, majd felhangzott a Cserkész Himnusz majdnem 400 magyar torokból. A jubileum alkalmával többen mondtak lelkesítő beszédet. A táncot az első-bálozók nyitották meg, mint eddig minden évben. A fiatal lánykák már alig várják, hogy betöltsék a 16-ot, mert csak akkor vehetnek részt a bálon, viszont akkor ők a bál főszereplői. Édesapjuk ünnepélyesen bevezeti őket a táncparkettre, majd átadja a táncpartnernek. Az asztalokra kinyomtatták egy kis füzetben, hogy melyik évben ki volt az első-bálozó, de az este folyamán külön teremben fénykép is készül minden évben a csoportokról. A tánchoz a zenét természetesen élő zenekar biztosítja, akik felváltva játszanak népi zenét, keringőt, tangót … Öröm volt nézni, hogy az itt élő fiatalok mindenben megállták a helyüket. Nem tudom mi Pesten mit kezdtünk volna a népi tánccal …Az éjfelet palotással köszöntötte az ifjúság, majd azért következett egy kis diszkó stílus is, amin meg az idősebbek állták meg a helyüket. Miért is ne? Hisz a modern zenék ritmusára is lehet tangózni, szambázni J Hajnal fél háromig koptattuk a táncparkettet. Ha össze kéne foglalnom egy mondatban a bált, csak annyit mondanék, hogy mikor kiléptünk az ajtón, megkértem Babrát, hogy ugyan már dobjon haza Budára. J Azaz a sok magyar között nagyon otthon, Magyarországon éreztem magam egy este erejéig.

Vasárnap korán kelés volt (többszörös ébresztéssel J), mert siettünk Endréék középső kisfiának, Bendegúzna az első-áldozási miséjére. Itt is mindenkinek meg volt a feladata: Kati öltöztetett, Babra ebédhez szeletelt zöldségeket, Imre pakolt én rendet raktam. Volt ott katonás rend egy fél órán belül.

A templomba a papbácsi vezette be az ünneplő sereget. Hát elámult ám a szánk: Eszter egész családja igen díszes ünnepi kazár népviseletbe, a regös fiatalok kalocsaiba öltöztek, melyet az ottani magyar nénik hímeztek. Jó volt rájuk tekinteni ily messze a hazájuktól …

A templom után megültük az ünnepi ebédet. Endrééknek nem is volt kérdés, hogy mi is családtagok vagyunk-e, egyszerűen befogadtak, megosztották velünk az ünnepi ebédet. Sajnos aztán elérkezett a búcsú pillanata, mert Zoli jóvoltából a clevelandi rádióban élő adásban interjút adtunk Imrével a parciumi magyarok megsegítésére. Reméljük pár segítő kéz megtalál majd.

Nagyon köszönjük a clevelandi magyaroknak ezt a felejthetetlen élményt!

Orsi a bálozók nevében

(További képek a http://pg.photos.yahoo.com/ph/j.orsi/my_photos Cleveland2 albumban)

Szavazás New Yorkban

2006-04-17T20:53:00.000-04:00

Regota vartuk mar ezt a napot, hisz nemcsak New York lelegzetelallito felhokarcoloi csabitottak, hanem vegre ismet eljott a "valasztas" napja. Tobbiektol elteroen mi nem Torontoba utaztunk, mert Feco es jomagam sem rendelkezik ervenyes kanadai vizummal. Ezert ketten, edeskettesben, leautoztunk a "Big Apple" varosaba, hogy elve allampolgari jogunkkal es kotelessegunkkel, leadhassuk szavazatunkat az altalunk szimpatikusnak velt partra. Utunk soran szep sorjaban vegigbeszeltuk aktualis kerdeseinket (volt idonk ra :-), dolgainkat, megbeszeltuk az "iksz" pontos helyet es mas megannyi jovobe mutato temat is boncolgattunk.

Szavazaskor sorszamot kaptunk, hisz igen nagy volt az adminisztracio, igy masfel ora alatt kerultunk sorra. Ezen idot is kihasznaltuk, hisz a Konzulatushoz kozeli ir kocsmaban toltottuk el fennmarado perceinket. A sor igen jo volt, szerencsere ez azonban nem tevesztett meg minket a helyes rublika megtalalasaban. S ezzel utjara inditottuk ertekes voksunkat.
Ezutan egy szep nagy setat tettunk a Central Parkban, ahol peldaul megneztuk kedvenc enekesunk, Bono egyik rezidenciajat.

Visszaterve a Konzulatushoz megismerkedtunk magyar fiatalokkal, akik elvittek minket a magyar-olasz etterembe. Itt aztan adtunk a kaloriaknak, hatalmas vacsoraban volt reszunk, s elvezetunket a barackpalinka es az Unicum csak tovabb melyitette. Masnap mar celiranyosan tertunk vissza a "magyar negyedbe", hisz felfedeztuk a magyar hentes es a cukraszda holletet. Termeszetesen itt is adoztunk a hazaszeretet eme egyedi formajanak.

De tovabbi meglepeteseket tartogatott szamunkra e kornyek, hisz a Magyar Reformatus Templom mellett a Magyar Kulturalis Egyesulet Hazaba is bementunk, ahol epp egy Hun-Magyar temetkezesi szokasokrol tartottak igzan erdekfeszito eloadast.
Aztan vasarnap sotetedeskor visszaindultunk Buffaloba, ahova szerencsesen megerkeztunk.

Talalkozunk a masodik forduloban!
Geza

Cleveland-i cserkész Regös tábor

2006-04-14T22:50:00.000-04:00

Az egesz ott kezdodott, hogy mivel en meg eletemben nem cserkeszkedtem, igy gondoltam ezt is ki kell probalni egyszer. Elkezdtem jarni pentek estenkent a buffaloi 58. szamu Toldi Miklos Cserkeszcsapatba, kovetve Kati es Zsuzsi peldajat. Nagyon tetszik az itt szuletett, de magyar felmenokkel buszkelkedheto gyermekek tanitasa. Nem semmi pentek estere: magyar nyelvtan, irodalom, tortenelem, foldrajz … A gyerekek tobb csoportra vannak osztva. A legkisebbekkel Zsuzsi es Kati jatszanak magyar nepi enekeket, hagyomanyorzo jatekokat tanitva nekik, a tobbiek komolyabb foglalkozason vesznek reszt.

Az egyik ors vezetoje Barbara, aki egyik este szolt harmunknak, hogy regos hetvege lesz Cleveland mellett a Camp Beaumont-nal. Sajnos vegul Katiek nem tudtak jonni, helyette csatlakozott hozzank (igaz csak Clevelandig) a Tonawanda Family 2 tovabbi tagja: Andris es Janos. Igy teljes is lett a csapat, mert Babra nem hogy csak tiszteletbeli CTP-s tag, de tiszteletbeli Tonawanda Family tag is :).

Pentek reggel, egy kis kesessel (magyar szokas szerint :) el is indultunk Cleveland fele. Eloszor meglatogattuk Zolit. Fantasztikus helyen lakik! Szep park, az osszes epuletben egyetemistak laknak. A nemzetkozi hazban -ahol szobat berel- 21-en laknak, komoly szabalyok betartasa mellett: nem lehet 3-nal tobb ugyanolyan nemzetisegu, be van osztva, hogy ki, mikor foz. Van kulon bevasarlo, kulsos szemelyzet, de a megvasarolt dolgok behordasat mar a haz osztja be. Meg van a takaritas rendje, a vendegfogadas rendje (aki fogad vendeget, aznap o foz, igy Zoli kaposztas tesztaval keszult a sracoknak estere), van hazvezeto valasztas (persze a Zoli a haz vezetoje :))).

A haztuznezo utan siettuk be a belvarosba, mert St. Patrick unnep alkalmabol az irek (illetve aki el es mozog... vagy inkabb aki szereti az ir sort :) hatalmas felvonulast csinaltak. Utcak lezarva, nezokozonseg a jardaszegelyeken, hozva magukkal a kis szekeiket + gyerekeiket kis huzos kocsikban. Persze minden zoldre festve, meg a lovak patai is, sot hajak, parokak, SOT egy fiatalember 1 szal sortban es sportcipoben, zoldre fujt felsotesttel. Termeszetesen nem kell mondanom, hogy +2 celzius fok volt csak az utcan. Voltak kulon szekciok: old carok (avagy oreg kocsik! vb :), kozte Bat Man kocsija is, ir farkaskutyak, iskolak diakjai, mesefigurak, zeneszek, sot meg a feketek is megjelentek voros fekete oltozetben, hatalmas dobokkal, fantasztikus afro-amerikai tanccal, koreografiaval es zenevel. A kozpontban bementunk a nagy bevasarlokozpontba (itt is minden es mindenki zold volt), ahol Zoli elment mozijegyet venni (magyar film: Porcelanbaba), mi addig shoppingoltunk (avagy vasaroltunk vb :). A szabadsag orszagaban ahogy vege lett a felvonulasnak, abban a masodapercben takaritottak el a nepet a rendorok (It is time to go home! - kedves beszolassal). Zolit bevartuk egy kavezoban, ahova hozta magaval a csinos Trinidadi baratnojet.

A sracok meg maradtak nezelodni, mi Babraval visszafutottunk, mert lejart a parkolojegyunk es itt Amerikaban nem cecoznak: 30 dollaros mikulas csomagokat osztanak a szelvedore. Hat, azert ereztem, hogy pont 50%-al idosebb vagyok, mint Babra :))). Tud am rohanni. Meselte, hogy Budapesten tanulta meg, mikor az ejszakai bulik utan, hogy ne fazzon, igen szedte a labat a Moriczrol a Apor Vilmosra (ott van Budan lakasuk). Hat igen, en nem buliztam annyit az utobbi idoben. Amugy itt a parkoloora nem ad cetlit, hanem minden helyhez van egy kulon ora, amit ha bedobsz penz, felhuzza onmagat, majd ketyeg visszafele. Zoli kocsijanal meg dobtunk be, mi kocsiba pattantunk, oszt behajtottunk a belvarosba, osszeszedtuk a sracokat, majd siettunk a Magyar Muzeumba. Sajnos zarva talaltuk, de meg igy is nagy elmeny volt, hisz az egyik modern bevasarlo kozpont elso emeletenek igen nagy hanyadat foglalja el. Ha nem tudsz bejutni, akkor is megtudod a kirakatban levo tablokon, hogy kik is a magyarok, honnan jottek. Szerintem ez nagyon klassz.

A kocsihoz visszaterve lesetaltunk meg a to partjara. Ahol megneztuk a csodalatos naplementet. Olyan volt, mint egy tengerpart, siralyokkal, hajokkal. Csak epp jo hideg volt. A lefele vezeto uton clevelandiak nevei voltak belevesve a kovezetbe. Rengeteg magyar nevet talaltunk, ami nem is csoda, hisz az 500ezer fos varosban 150ezer magyar szarmazasu el (vigyazni kell, milyen hangosan velemenyezel embereket az utcan :))).

A "beachrol" siettunk a magyar cserkesz hazhoz. Hat, elamultunk az epuleten! Hatalmas, modern, szepen karban tartott, kulon terem a fiuknak, lanyoknak. Es mindez gyonyoru ralatassal a kivilagitott Clevelandra.

Nos, itt is jol jottunk, mert rogvest beraktak minket szereplonek es mar megint nem valami pozitiv: mi lettunk az AVOs tisztek. Kabatokat fel, a sracok vezettek fel a 2 gyerekcsoportot, ahol elmondtak, hogy azert mert a szuleik egyetemet vegzettek voltak, igy kenyszermunkara kell menniuk: ki kellett pucolniuk a WC-t. Utana azert meg volt jatek is: baboztak a nagyok a kicsiknek. Jo volt nezni, milyen elo itt a cserkeszet. Voltak vagy 80-an kicsik, nagyok, rengeteg jatekkal. A nagyobbacska lanyok (meg noi szemmel is aszondom, hogy szepek a Magyar lanyok), foglalkoztak kisebb csoportokban a lelkes kicsikkel. Nem minden szo jon automatikusan magyarul, de a torekves azert meg van. (Megkerdeztem az egyik lanykat, hogy miert vagdosnak a picikkel szines papircsikokat, mire mondta, hogy osszeraknak belole egy szep hosszu, szines chain-t. Szep lett a lanc :))).

Elbucsuztattuk a sracokat, majd megvartuk a cserkeszet veget (addig Babraval zongoraztam termeszetesen a 4 kezest, amit az amerikai unokanoverem tanitott 20 eve, amikor nalunk jart :))). Talaltunk egy erdekes dolgot: nehany Magyar vezeteknevut Madzsarnak hivnak, tehat fonetikusan leirva az angulul kiejtett Magyar.) Este 10 lett, mire kiindultunk a taborhelyre 1 ora Clevelandtol, egy erdo kozepen, fa barakkok vas emeletes agyakkal, kalyhaval a kozepen, folyoviz persze az nem volt. Szerencsere az utolso pillanatban visszakertem a masik kocsibol a Katiektol kolcson kert halozsakot, mert Ilona szolt, hogy rossz a futes. Hat, mire kiertunk, meg a szemgolyom is fazott, igy inkabb bealudtam. Este hamar agyba kerultunk, fiuk lanyok kulon barakkba. A tabort Bela vezette, egy vegetelen kedves, humoros, jolelku 25 eves fiatalember, meg Ilona, szinten!

Reggel koran keles, zaszlofelvonas (egy gerendan keresztbe vetett kotelen :))), boseges rantottas reggeli, majd elkezdodtek a foglalkozasok. A tabort Bela es Ilona vezette. Ilona vetiteses eloadast tartott Kalocsarol. Vegre megtudtam, hogy mikent orlik a hires magyar paprikat :))). Kiosztotta kinyomtatva is, amit utana sokaig javitgattam, mert nagyjabol fonetikusan irta, de megirta! :))). Kulon asztalon egy kis kalocsai folklore kiallitas: csipkemelleny, teritok, parnahuzatok, konyvek. Utana a nepdalokrol adott elo egy holgy, majd kis kinti vicces kidobos jatek kovetkezett, hogy felfrissuljunk -neheziteskepp osszekotozott labakkal.

Majd jott a kiados ebed. Ebed utan megtanultunk tesztat gyurni es pingalni. Festettem egy kalocsai talcat egy kemence disziteserol vett mintaval. Bela nagyon aranyos edesanyja hozott hozza anyagot. O otthon is sokat fest es himez. A tesztagyurasnal sokat vigyorogtunk, mert Marika neni egy igazi magyar temperamentumos idos neni. Amolyan tuzrol pattant menyecske jol kiosztott, ha valamit nem csinaltunk jol, vagy nem figyeltunk :))).

Festes es gyuras utan jott a tanc, de meg csak probaruhaban, de mar igy is nagy elmeny volt. Vacsora utanig kaptak az orsok (Ecset, Eros es Edespapprika Ors) egy-egy feladatot: mutasd be este a tabortuz korul, hogy milyen is volt az elet Kalocsan. Elotte meg erinettunk egy komolyabb temat: `56. Kettesevel volt egy kis beszelgetes: mely rokonaid jottek ki ide, miert, szokesuk tortenete? A velem levo lenaykatol megtudtam, hogy mivel az egyetlen forum a magyarsag orzeshez a cserkeszet, igy a 18 eves batyja mar nem beszel magyarul, mert nem szereti magat a cserkeszetet ... Viszont Belanak es Matyinak tobbszor gratulaltam, hogy milyen szepen beszelnek. A tobbiek jo par angol szot belekevernek a mondandojukba, a tizenevesekrol nem is beszelve, akik egymas kozt csak angolul. A nagyobbak azert rajuk-rajuk szolnak...

Nagyon jol sikerult az este a 3 New Jersey lanyka (Emese, Reka, Csilla) vezetesevel. Ok konferaltak fel az esemenyeket, de nem akarhogyan. Reka beoltozott egy kalocsai ozvegy oregaszonynak (persze gyonyoru nepviseletbe), Emese jatszotta a fiatal enjet, illetve Csilla a volt ferjet.

Mivel kint minuszok repkedtek, igy a fiu barakkban csinaltunk tabortuzet: attoltuk az ebedlo reszbe az agyakat, igy nyerve egy hatalmas terepet, kozepen a kalyhaval, korulotte gyertyakkal. En a fiatal lanykak csoportjaban voltam. Egy kalocsai orvosno szerep jutott nekem, akihez jonnek a betegek: csipospaprika ment a szemebe, kificamodott kalocsai neptanc kozben a laba, a legsulyosabbnak kinezo verzo kez, kiderult, hogy csak megbotlott es a pingalo nok szines falaba esett bele. Babra Krisztivel egy viccet adott elo, a fiuk enekbe ontottek a kalocsai eletet. Sokat nevettunk! A musor vegen nagyot tancoltunk. Jo volt nezni, hogy a tizeneves fiatalok mikent ropjak a neptancot egy esti bulin.

Ejfel korul zartuk az estet. Mindenki kapott egy parciumi varos nevet, korbealltunk kint az udvaron egy tuzet, majd kettesevel beleraktuk a tuzbe azzal a mondattal, hogy pl. Beregszasz volt Beregszasz lesz! Ez aztan a magyarsag tudat! Majd vegul Bela mondott egy kis elemelkedest, hogy miert jo magyarnak lenni, majd korben elmondtak, hogy miert orzik a kulturat meg ugy is, hogy itt szulettek Amerikaban. Jo volt hallani! Barcsak az otthoniakban is lenne ilyen magyarsagtudat es szeretet!!! Ma is egy eletre szolo emlekkel hajtottam le a fejemet.

Vasarnap koran keles. Babraval sajnos nem maradtuk vegig, mert jottek ertunk a sracok: f11-re mentunk vissza Clevelandba a Magyar Radioba interjura. Zoli volt a riporter (o szerkeszti minden vasarnap delutan a musort). Eloszor a Karpataljai gyujtesrol beszeltem, utana a CTP-rol meseltunk mindnyajan, amit le is adott rogton a delutani adasban.

Az adas utan sietnunk kellett vissza Buffaloba, mert kezdodott a marcius 15-ei unnepseg a Magyar Hazban, ahol mindketten szerepeltunk. Pont a kezdesre estunk be (magyar szokas szerint :) ...

Felejthetetlen elmeny volt mindkettonk szamara a cserkesz hetvege. Orokke halasak leszunk erte a Cleveland-i cserkeszeknek!

Orsi & Barbara

Homecoming Forum - Washington D.C.

2006-04-13T21:34:00.000-04:00

Nepes csapatunk 3 gepjarmuvel vagott neki a 8 oras utnak, hogy elerkezzen Washington D.C.-be. Sokaknak ez volt az elso talalkozasa a fovarossal, ami szinte azonnal amulatba ejtette oket. Egyik tarsunk e velemenyet kifejezve a kovetkezot allapitotta meg: "Nem is ertem, miert elnek az emberek Buffaloban?" Nos, bar valoban gyonyoru e varos, azert szeretett "Bolenyfalvank" is tud szep arcot mutatni es egyaltalan nem martiromsag ott elni.

A Forum aprilis 8-an, reggel 10 orakor kezdodott, ahol 12 CTP-s diak es Peter vett reszt. De mi is az a Homecoming Forum?
A Magyar Nagykovetseg es a HungarianAmerica Foundation kozos szervezeseben negyedszer kerult sor a Fiatal Magyar Szakemberek Foruma (Homecoming Forum) nevu tanacskozasra Washingtonban, a nagykovetsegen. A rendezveny alapveto celja az Egyesult Allamokban elo, dolgozo, tanulo fiatal magyar (vagy magyar szarmazasu) diplomasok egymas kozotti kommunikaciojanak segitese, a magyarorszagi szakmai kozossegekkel meglevo kapcsolataiknak az erositese. Az idei rendezveny folytatasa volt az elmult harom evben mar megrendezett hasonlo talalkozonak. A 2006. evi Forum is kiemelt figyelmet szentelt a hazaterni szandekozo szakemberek problemainak.
A kora delutanig tarto rendezvenyen szamos beszamolo, ismerteto es eloadas hangzott el, tobbek kozott Dr. Simonyi Andras nagykovet ur, Dr. Vass Ilona, Dr. George H. Atkinson, Duda Erno, Dr. Vegh Sandor, Dr. Takacs Istvan, Helyes Imre, Dr. Foldesi Istvan, Dr. Kobor Adam, Dr. Nacsa Janos, Dr. Mari Zoltan, Dr. Torgyekes Edina, Kovari Peter es Thaly Geza szajabol.
A buffaloi kulonitmeny eleterol, elert eredmenyeirol es terveirol tartott beszed anyaga lentebb olvashato.

A hagyomanyoknak megfeleloen az egesz napos rendezveny este a washingtoni Kossuth Hazban egy fogadassal zarult, majd kozosen egy "igazi amerikai" hazibuliba jutottunk, ahol szamos magyarral illetve a magyar nyelvet jol beszelo fiatallal talalkoztunk.

Utunk mindenkepp sikeresnek mondhato, hisz ujabb emberekkel kerultunk kapcsolatba, szep szamu erdeklodovel ismertettuk meg a CTP kuldeteset, nem is beszelve arrol, hogy sokaknak mutattuk meg milyen jo Buffaloban magyar diaknak lenni.

HOMECOMING – 2006. 04. 08.
WASHINGTON D.C. – MAGYAR NAGYKOVETSEG

Szeretettel udvozlok minden kedves vendeget, latogatot es szervezot, immaron a 4. alkalommal megrendezett Homecoming forumon.
Engem Thaly Gezanak hivnak es iden hagyomanyt bontunk azzal, hogy nem Dr. Forgach Peter szamol be a buffaloi magyarsag elmult egy esztendejerol es torteneseirol, hanem egy diak az altala letrehozott alapitvanybol.

Meg mielott belekezdenek az igen mozgalmas evunk taglalasaba, mindenekelott szeretnem megkoszonni Dr. Takacs Istvan Ur aldozatos munkajat, mit kikuldetese soran vegig magas szinvonalon latott el. Ugyancsak halas koszonet Dr. Vegh Sandor baratunknak, aki kitalaloja es eletrehivoja volt ennek a ragyogo kezdemenyezesnek, valamint mindenkinek aki segitette es segiti az osszejovetelt. Vegul, de nem utolso sorban koszonettel tartozunk Dr. Simonyi Andras Nagykovet Urnak a hazigazda szerepeert es a Homecoming tamogatasaert.

Nos akkor kezdjunk bele!
- Es mindjart egy nagy buszkeseggel kezdem a sort. Szamunkra, buffaloi diakoknak es persze az ottelo magyarsagnak a legnagyobb oromot az okozta, amikor tavaly marciusban Dr. Madl Ferenc, a Koztarsasag elnokenek erdemermet adomanyozta Dr. Forgach Peternek, peldaerteku es aldozatkesz munkajanak elismeresekent. A taps felettebb kijar most is. A jo Isten adjon tovabbi nagyon jo egeszseget es kitartast munkadhoz! Gratulalunk Peter ismetelten!
- Az elmult 12 esztendoben kozel 140 fiatal magyar diak erkezhetett az Egyesult Allamokba, s szerezhetett masod, vagy harmad diplomat uzleti, egeszsegugyi, vendeglatoi, oktatoi, nemzetkozi kapcsolatok, vagy kommunikacio/media szakokon.
- A CTP oregdiakjai altal 2000-ben letrehozott Alumni – az amerikai mintat alapul veve – a kivalasztast, a kulonbozo tanulmanyi hetvegek megszervezeset (kozepiskolasoktol egeszen a vegzett CTP-s diakokig) es Magyarorszagon egyelore meg ujszerunek tuno adomanygyujtesi esteket, balokat szerveznek. Jo hir, hogy evrol-evre egyre tobben erzik ugy, hogy adomanyaikkal egy igazan nemes es jovobemutato celt tamogatnak, s igy a befolyt osszegbol egyre tobb uj CTP osztondijjast tudunk segiteni.
- Szinten orvendetes es kivallo kezdemenyezes a kozepiskolasok tisztesseges vallalkozasra valo nevelese, mit Felvideken es Erdelyben is elinditottak a mar hazakerult diaktarsaink.
- A masik nagy buszkesegunk, hogy az amerikai Peace Corp mintajat hasznalva a Calasanctius Training Program is letrehozta onkentes segitsegnyujtasi programjat a raszorulok szamara. Egyik vegzett diplomasunk a tavalyi esztendoben elutazott Csangofoldre, ahol magyar nyelvet tanitott a magyar szora szomjazo fiatal nebuloknak. De nem csak a tudasat vitte magaval, hanem tobb, mint 500 kg adomanyt osztott szet a Csangok kozott. Hatalmas szeretet es erdeklodes fogadta tarsunkat, aki utjaval letette az alapokat, minek eredmenye keppen tovabbi uj tanarokat toborzunk e szivetmelengeto program folytatasa erdekeben. Egy oktato fel eves teljes koltsege $1000! Azt hiszem nem lehet ketseges ennek letjogosultsaga es hasznossaga.
- Tovabbi ujdonsag eletunkben, hogy alapitvanyunk nyitott az akaratukon kivul hataron tul elo magyarok fele is, igy immaron Karpataljarol es Erdelybol is koszonthetunk tetteros diakokat, akik most is velunk vannak.
- A CTP hire eljutott szamos helyre hazankon belul es tul, ennek eredmenye, hogy ujsagcikkek, radiointerjuk es tv musorok foglalkoztak az alapitvany eddigi teljesitmenyevel es Forgach doktor munkassagaval. Jelzem, ujabb forgatocsoport erdeklodik irantunk.
- Ugyancsak nagy megtiszteltetes volt szamunkra, amikor tavaly novemberben es most februarban, Dr. Morovan Zsolt Ur, New york-i konzul latogatott el hozzank, belelatva itteni eletunkbe. Korabban Simonyi Andras es Dan Karoly Urak is eljottek Buffaloba.
- Magyarorszag nepszerusitese az amerikai egyetemeken. Az elmult esztendokben immaron hagyomanya valt, hogy a Buffaloban tanulo magyar diakok ugynevezett Magyar Napokat tartanak a sajat egyetemeiken. Ezen rendezvenyek kereteben a hallgatok kulonbozo musorokkal mutatjak be hazajuk kulturajat, szokasait, szepsegeit, ertekeit es egyedisegeit. A Magyar Napok mindig osztatlan sikert arattak az amerikai egyetemeken mind a professzorok es a tanari kar, mind az egyetemistak koreben, amit tobb helyi ujsagban megjelent tudositas is bizonyit. A magyar diakok a falra tett panorama kepek mellett magyar neptanccal, vetelkedovel, tortenelmi es gazdasagi bemutatoval, magyaros etelekkel illetve egyeb mas modon nepszerusitik Magyarorszagot. A Magyar Napokra kulonos figyelmet szentelnek az amerikai egyetemek, es minden alkalommal megerositest nyer, hogy erdemes a magyar diákoknak osztondijat biztositani, nemcsak a kivalo tanulmanyi eredmenyeik, hanem kozossegepito es szervezo munkajuk miatt. Misszionkat tovabb folytatjuk!
- Kozben gozerovel zajlik egy a buffaloi magyarsaghoz illo es emlekezetes unnepseg szervezese, az 1956-os esemenyek 50. evfordulojarol. A ket rendezveny soran - mely egyszer az ottani magyarok reszere, majd az amerikaik szamara kerul megrendezesre - igyekszunk melto emleket allitani az 56-os hosoknek, akik kozul meg hal’Isten tobben elnek es Buffaloban laknak. Mindenfele otletet, tamogatast szivesen latunk.
- Diploma szerzes utani 12 honapos gyakorlat, ugynevezett OPT kerdese. Ugy gondoljuk, hogy az itt megszerzett tudas, latasmod es onbizalom akkor er igazan valamit, ha az szakmai tapasztalattal parosul. Ezert tisztelettel megkerunk minden kedves jelenlevot, hogy ha modjuk van ajanlani, vagy segiteni allas talalasban, tamogassanak minket e celunk elereseben. Koszonjuk!
- Vegul engedjek meg, hogy megegyszer koszonetunket fejezzuk ki Homecoming Forum szervezoinek, letrehozoinak, hazigazdainak. Buffaloi kulonitmenyunk minden eddiginel nagyobb letszammal jelent meg itt a Nagykovetsegen, mert mindannyian ugy ereztuk, hogy ez egy hasznos, jo kezdemenyezes. Masreszrol azert is orulunk a Homecoming programnak, mert az izzig-verig osszekapcsolodik a CTP egyik alappontjaval, celkituzesevel, vagyis a megszerzett tudast es tapasztalatot haza kell vinni! Tovabba erezzuk, hogy e Forum kituno pelda a hazatol tavol levo es elo magyarsag osszetartozas erzesenek erositesere, valamint egymast segitesere. Kuldottsegunk az elmult esztendok folyaman minden osszejovetelen reszt vett es a tovabbiakban is ekeppen fogunk cselekedni. Koszonjuk!!!

Hagyomanyteremto zongorakoncert a Forgach rezidencian

2006-04-13T21:31:00.000-04:00

Aprilis 2-an kerult sor a CTP fentallasanak tortenelmeben eloszor, hogy egy diak hivatalos zonograkoncertet adott a Forgach csalad es az osszes Buffaloban tanulo diak szamara, mellyel remeljuk, hogy Jakab David hagyomanyt teremtett!

A meghivo:
-----------

M E G H Í V Ó

Szeretettel meghívlak tavaszi, “B2B*” elnevezésű zongorakoncertemre. A koncert helyszíne a Forgách-ház, időpontja 2006. április 2, du. 4 óra.

Műsor:
J. S. Bach: a-moll Kétszólamú invenció, BWV 784
J. S. Bach: E-dúr Kétszólamú invenció, BWV 777
W. A. Mozart: D-dúr Rondó, K.485
W. A. Mozart: d-moll Fantázia, K.397
F. Chopin: h-moll Keringő, op. 69, Nr. 2
F. Chopin: cisz-moll Nocturne, Nr. 20.
F. Chopin: cisz-moll Keringő, op. 64, Nr. 2
E. Grieg: A költő szíve, op. 53, Nr. 3
L. van Beethoven: Für Elise
-----------
Fénykép a műveszről és a hangszeréről >>

Jakab Dávid CTP-ösztöndíjas
Niagara Egyetem végzős MBA hallgatója
-----------

* B2B = Business to Business; az uzleti eletben gyakran hasznalt kifejezes ket ceg kozotti kommunikaciot jelenti, de ebben az esetben arra is utal, hogy David Bachtol Beethovenig adott elo zongoradarabokat.

Marcius 15-i unnepseg a Magyar Hazban

2006-04-13T21:00:00.000-04:00

Iden marcius 19-en tartotta meg a Buffalo-i magyar kozosseg az 1948-as forradalmi megemlekezest a Magyar Hazban.

Alabb olvashatjatok Molnar Gyorgy diaktarsunk unnepi beszedet:

Tisztelt MagyarHaz , Cserkeszek, Diakok, Kedves Barataim, Kedves Magyarok!

A magyarság legnagyobb, napjainkig szíveket megdobogtató nemzeti ünnepe az 1848-49-es szabadságharc emléknapja, március 15-e. Bő másfél évszázad elteltével sem halványult el az emléke, túlélt minden történelmi vihart, és amikor a kommunisták 1951-ben kivették a nemzeti ünnepek sorából, és a naptárakban nem szerepelhetett piros betűvel, a magyarság lelkéből akkor sem lehetett kitörölni a megemlékezést.

Felvetődik a kérdés: miért ragaszkodunk ennyire a forradalom és szabadságharc emlékéhez, hiszen annyi más emlékezni valónk lenne a viharos magyar történelemből? A magyarázat rendkívül sokrétű, történészi feladat. Hiszen rendkívül fontosak a társadalmi átalakulás eredményei, amelyek a szabadságharc bukása után is részben megmaradtak.
Fontos, hogy a ránk kényszerített szabadságharcban nem hátráltunk meg, a túlerővel szemben hosszú időn keresztül álltuk a sarat akkor, amikor Európában már mindenhol elcsendesedtek a politikai küzdelmek.

Mindezeken túl azonban igazán egy dolgot szeretnék kiemelni. A magyarság a történelemben talán most először érzett rá önnön erejére, az összefogásban rejlő erőre. Nemzeti önbecsülésünk ekkor erősödött meg, hiszen az 1848-49-es eseményeket minden kérdőjelével együtt maradéktalanul vállalhatjuk. Nemzeti büszkeségünket táplálja, hogy a forradalom és szabadságharc olyan személyeket – Petőfi, Széchenyi, Kossuth, Batthyány, aradi 13-ak, stb. – adott az utókornak, akikkel a mai napig nemzeti, vallási hovatartozásától függetlenül azonosulhattunk, és most is 2006-ban ünnepi lélekkel emlekezunk.

Mi is történt valojaban 1848 marcius 15.-én?

A bécsi forradalom híre ösztönző hatással volt a magyar radikális ifjakra is. 15.-én a Pilvax Kör tagjai, élükön Petőfi Sándorral, Jókai Mórral és Vasvári Pállal elhatározták, hogy maguk szereznek érvényt a sajtószabadságnak. Alig náhányan indultak el Landerer Lajos és Heckenast Gusztáv nyomdájához, ahol cenzúra nélkül kinyomtatták az Irinyi József által megfogalmazott 12 pontot, valamint Petőfi lelkesítő költeményét a Nemzeti Dal-t. Délután naggyűlést hirdettek a Nemzeti Múzeum elé, ahol már több tízezer ember jelent meg. Itt felolvasták a 12 pontot és Petőfi is elszavalta költeményét. Ezután a Várba vonultak, hogy a Helytartótanáccsal elfogadtassák követeléseiket. Ez teljes mértékben sikerült, így vér nélkül győzött a forradalom. Az összegyűlt tömeg követelésére Táncsics Mihályt is szabadon bocsátották. Végbement egy vérontás nélküli polgári átalakulás. Ezek voltak a sikerek, amelyek után sajnos a véres megtorlás következett. A forradalom leveresenek ellenere is a tortenelmi tenyek bizonyitjak, hogy a szabadsagharc felmerhetetlen hatassal volt Magyarorszag es a Magyarsag tovabbi fejlodesere. Egyszersmind megmutattuk a vilagnak, hogy mi Magyarok kepesek vagyunk osszetartani es osszetartasunkban hatalmas ero rejlik. Orizzk meg es soha ne hagyjuk elveszni ezt az erot.

A Vilag barmely reszen eme jeles napon megemlekezesek soara zajlik. A mindennapi rohano vilagunkban megallunk egy perce elgondolkozunk, kituzzuk a kokardankat es kisebb vagy nagyobb csoportokban visszagondolunk hosi tortenelmunk nagyjaira. Hazafiassaguk akadalyokat nem ismero eltokeltseguk, batorsaguk a 21. szazad magyarsaganak is peldakent szolgal.

A megemlékezések összetartó erejét mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy az országhatárok sem állhatják útját. A sors a világ bármely részére is vetett magyart, bármilyen érzelmekkel gondol is vissza szülőhazájára, ezen a napon az emlékek, a nemzeti összetartozás érzés melegséggel tölti meg a szíveket.

Emlékezzünk tehát a magyar történelem nagy napjaira, nemzeti hőseinkre, eredményeikre, és soha ne feledkezzünk meg magyarságunkról. Mindannyian érezzük, hogy ez 1848 üzenete napjaink magyarságának.

Hetvege cleveland-ben Zolinal

2006-04-13T19:50:00.000-04:00

Juhu, ismet kirandulunk!

A tavaszi szunet elott felvettuk Bugnyar Zolival, a Cleveland-ben tanulo CTP-s diakkal a kapcsolatot es megkerdeztuk, hogy lakhatunk-e nala, ha jovunk latogatoba. Szerencsere nem ellenkezett.
Zoli nagyon szerencses helyzetben van, mert Cleveland egyik elegansabb kornyeken lakik (Cleveland Hights), amely teljesen biztonsagos, olyan, mint az amerikai filmekben. De ez nem volt mindig igy: Zoli mar 1,5 evvel ezelott erkezett Amerikaba, eleinte o is a varos egyik rosszabb keruleteben lakott alberletben. Jelenlegi szallasa is fantasztikus, mert egy alapitvanyi diakhazban lakik, a Steiner hazban, amiben 22 fiatallal lakik egyutt, akik a vilag osszes tajarol erkeztek Amerikaba tanulni (tobbnyire a Western Case University-re). A hazban vannak szabalyok es tisztsegek, ami elsore szigorunak hangzik, de szukseges a rend fenttartasahoz. Zoli a "vice-president" (vezerigazgato helyettes), o a bulikert felelos :) Nehany fenykep a hazrol >>

Szombat delelott setaltunk egy nagyot a szallasunk kornyeken >>

Szerencsenk volt, mert epp azon a hetvegen volt a St. Patrick`s Day, amikor ott voltunk. Ekkor hatalmas felvonulasokat szervez a varos ir szarmazasu lakossaga. Bar szemmel lathatoan nem mindenki volt "tisztan" ir szarmazasu, aki felvonult...

Cleveland velemenyem szerint egy nagyon klassz "kis" amerikai varos, lakossaga 500ezerre teheto (ennek az 1/3-a magyar szarmazasu!), Ohio allam egyik legnagyobb varosa. Korabban szinten ipari varos volt, mint Buffalo, de itt sikeresebben birkoztak meg vasipari gyarak megszunesevel, s miutan bezartak a gyarakat, jobban sikerult eletben tartani a varos gazdagasi eletet.

Az egyetem (John Caroll University), is mesesen szep kornyezetben talalhato a varos szelen. Zoli kommunikacio es menedzsment szakra jar es az egyetemi radio magyar musoranak szerkesztoje. Vasarnap velunk is keszitett egy 20 perces interjut, amit remelem valamikor fel tudok tenni a netre, hogy meg tudjatok hallgatni.

Cleveland-be biztos elmegyunk meg, mert csak 3 orara van tolunk, emellett majusban meg vagyunk hivva az 50-ik magyar balra, ami egy hatalmas esemenynek es mokanak igerkezik!

Andris & Janos

ui.: Meg tobb informacioert keresd fel a >> www.cleveland.com -ot!

Hawaii - Meglátni és megszeretni

2006-03-27T01:06:00.000-05:00

Hawaii - Meglátni és megszeretni

Aloha Mindenkinek!
A tavaszi szunetben volt szerencsem eljutni a Hawaii-szigetekre. Kilenc csodalatos napot toltottem a harom legismertebb szigeten, Maui-n, Big Island-en es Oahu-n. Egy ilyen utra, mondanom sem kell, mar evek ota gyujtottem, de meg igy se tudtam volna eljutni erre a gyonyoru helyre, ha nem ismerkedem meg a tavalyi szemeszterben az egyik amerikai evfolyamtarsammal, akirol kiderult, hogy Maui-n el a nagybatyja es csaladja es hogy tervezi oket meglatogatni iden tavasszal egy kisebb barati tarsasaggal.
A Hawaii-szigetek az USA-tol nyugatra, a Csendes-ocean kozepen fekszik, a Polineziai-szigetvilag tagja, es 1959 ota az USA 50. tagallama. Az osszes sziget vulkanikus eredetu, a vilag jelenlegi legnagyobb mukodo es legmagasabb vulkanja is itt talalhato. Az idojaras igazan kedvezo, a homerseklet egesz evben +20 es +35 Celsius-fok kozott mozog:)))). A hosszu repulout utan (8 es fel ora Atlantabol) egy foldi paradicsomba erkeztunk! Erdekesseg, hogy kozelebb voltunk mar Japanhoz, mint Buffalohoz.
A Hawaii-szigetek mind a nyolc tagja egy kicsit mas, es ez kulon erdekesse teszi oket. Amiben persze kozosek, hogy mindegyiknek csodalatos tengerpartjai, strandjai vannak.

Maui

Maui szigete egeszen kulonleges: vannak itt 5000 meter magas vulkanok es a Hold felszinehez hasonlatos, hatalmas krater (Haleakala), gyonyoru vizesesek, esoerdo, alig lakott, szinte erintetlen, sziklas tengerpartok es aranyos kisvarosok, kikotok. Ezt a szigetet persze leginkabb a szorfozok mekkajakent tartjak szamon, mivel partjainal remek hullamokat lehet meglovagolni, tokeletesen idealis terepet nyujtva a szorfdeszkazas szerelmeseinek. Mi itt negy napot toltottunk, illetve en csak harmat, de errol majd kesobb.
A pupos balnak (humpback whale) minden evben, novembertol marcius vegeig itt „telelnek” Alaszkabol, ugyhogy ilyenkor jet ski-re es parasailing-re nincs lehetoseg a balnak vedelmeben. Mivel tehat a „a balnaszezonban” jartunk, igy el is mentunk balnat nezni a nyilt vizre egy katamarannal. Lattunk is 6-8 peldenyt, viszonylag kozelrol, amint fujtatnak es levegot veve feljonnek a felszinre. Csodalatos elmeny volt! A turavezeto mikrofonokat is elhelyezett a hajo oldalaban, a viz alatt, igy a balnak egyedi „eneket” is tudtuk hallgatni!
Ket nap is elneztunk valamelyik strandra, ahol palmafak alatt sutkereztunk es hullamfurdoztunk. Szombat este elmentunk Lahaina kikotovarosba, ami nagyon hangulatos kis udulohely: tele van fiatalakkal, barokkal, klassz kis ettermekkel, uzletekkel es galeriakkal.
Egy masik napon reszt vettem eletem egyik legcsodalatosabb turajan: masodmagammal bereltunk aznap egy Jeep-et es nekivagtunk a „Road to Hana” nevezetu kiranduloutnak, amit az utikonyvek a vilag leghiresebb es legszebb „scenic drive”-janak tartanak. Es valoban, ez az ut tenyleg festoi: a sziget eszakkeleti es deli partjan vezet vegig, a sziget szinte lakatlan reszen, tobb mint 80 km-en keresztul, 617 kanyarral es 56 egysavos hiddal, amik vizesesek folott ivelnek at. Az ut nagy resze nincs is kikovezve, igy tenyleg csak egy terepjaroval lehet megtenni. Az ut eloszor meredek hegyoldalak menten vezet vegig (nehol a lava miatt fekete szinu tengraparttal), majd az esoerdobe erunk, es a Haleakala Nemzeti Park deli bejaratahoz erunk. Itt kezdodik a fold ut, ami lavamezokon es volgyeken keresztul vezet. Az eso persze vegig esett az ut alatt, de hat egy esoerdoben ez nem meglepo. Azert nem faztunk meg, hiszen +25 fok volt mellette, es tropusi paras levego:)))))

Big Island

Maui-bol szinten masodmagammal egy napra atrepultem a szigetcsoport legnagyobb szigetere. Ennek a terulete akkora, mint az osszes tobbi sziget egyuttveve. A szigetek kozott egyebkent nem lehet hajoval kozlekedni, hanem kizarolag helyi legitarsasagok kisgepeivel.

A Big Island-en a Hawaii Volcanoes Nemzeti Parkot neztuk meg, ami lenyugozo es egyedi termeszeti szepsegeket rejt: hatalmas teruleten fekete, megszilardult lavamezok es oriasi kraterek talalhatok, amelyek meg manapsag is kitornek. Egy nagy kitores altalaban minden 20-30 evben kozvetkezik csak be, de napi kisebb „mozgasok” mindig vannak (foleg gozfelhok csapnak fel kisebb kurtokbol) es a lava szuntelenul csordogal az oceanba, nagy zaj es gozfelho kisereteben. Ez tenyleg Pele, a vulkan istenasszonyanak a birodalma: sokfele kozetet, asvanyokat, kitoresek, lavafolyasok nyomait lehet megtekinteni. A kiranduloutak a kraterekhez egeszen kozel, az egykori lavafolyamok mellett vezetnek.
A nemzeti park mellett meg megneztunk egy gyonyoru vizesest es egy orchidea ultetvenyt.

Oahu

Hawaii utam masodik felet Oahu-n toltottem, a fovarosban, Honoluluban. A szallodank ket saroknyira volt a strandtol, a vilaghiru Waikiki Beach-tol. Persze minden nap lementunk ide napozni, furdeni es buvarkodni. Ez a sziget a legnepesebb, a szigetcsoport lakosainak tobb mint a fele itt el. Honolulu belvarosa igazi amerikai nagyvarosra emlekeztet: felhokarcolo szallodak, elegans uzletek, mall-ok, ettermek, konferenciakozpont. A varos mellett magasodik Diamond Head, ami egy kialudt vulkan kratere, es tetejerol csodalatos kilatas nyilik a varosra es a sziget egyeb reszeire. El is kirandultunk ide; egy konnyu turarol (30 perc a tetoig) van szo.

Honolulu-bol kierve azonban rogton megint eldugott kis oblok, lagunak, strandok vannak, ahol nyoma sincs a zsufoltsagnak. A varostol nyugatra talalhato Pearl Harbor, ami maig is a US Navy egyik mukodo bazisa. Az Arizona hadihajo roncsait (ahol tobb mint 1000 ember lelte halalat) nem emeltek ki a vizbol, hanem egy emlekmuvet emeltek a tetejere, a viz felszinere, mementokent. A hely egeszen kulonleges, es megrendito. Ezen a napon, este egy show-t is megtekintettunk az egyik elegans szallodaban „Magic of Polynesia” cimmel. A fo attrakcio egy „helyi David Copperfield”, egy buvesz volt, akinek szinvonalas mutatvanyai voltak. Az attrakcioi kozott hula tancosok es „tuzmutatvanyosok” szorakoztattak a kozonseget.
Az utolso ket nap igazi nagyuzem volt: beach, luau, Templomok Volgye, Szt. Patrik napi parti es shopping, hogy csak a leglenyegesebbet emlitsem.
A luau egy tradicionalis Hawaii unnepseg, lakoma, ahova minden turistanak „kotelezo” elmenni! Ez az unnepseg delutan kezodik es 4-5 oran keresztul (!) folyik. Itt igazan meg lehet tapasztalni a Hawaii emberek vendegszeretet es kulturajat. Lehet itt dardat hajitani, lei fuzest elsajatitani, kokuszdio feltorest es palmafara maszast tanulni. A mi luaunk a sziget keleti reszen, egy kis obol partjan volt megrendezve, csodalatos helyen. Az ar tartalmazta a show-kat, korlatlan etkezest es harom Mai Tai koktelt. A vacsora elott is es alatt is voltak kulonbozo hula tancok es enekesek. A malacot ott helyben sutottek a szemunk elott, es ket „harcos” vitte a vallan a megsult allatot a foasztalra. A naplemente innen (is) gyonyoru volt, ahogy a palmafak mogott-kozott eltunt lassan az oceanba a nap izzo tuzkorongja. Felejthetetlen este volt!
A Templomok Volgye szinten kulonleges hely: a sziget belsejeben talalhato a volgy, felhokbe burkolt hegyek veszik korul. A volgy fo nevezetessege egy japan buddha templom, ami egy hu masa Japan egyik 900 eves templomanak. A templomban egy 10 meter magas buddhaszobor „feszkel”, a templom elotti toban es kertben diszhalak es hattyuk tanyaznak bekesen. Az egesz helyet a nyugodtsag jarja at; tokeletes hely az elmelkedesre.

Nehez szivvel hagytam el a napsutotte, varazslatos Hawaii-t, ahova remelem, meg egyszer visszaterek. Annyi szepseg es latnivalo van a szigeteken, hogy evekig lehetne itt elni, ha minden kincset fel akarjuk fedezni es az osszes beacht felkeresni.
Vegezetul mi mas is mondhatnek, mint: Mahalo (koszonom Hawaii nyelven). Koszonom, hogy eljuthattam erre a csodalatos helyre.

David

A foldi siparadicsom: Vail

2006-03-26T19:53:00.000-05:00

Sziasztok!

A tavaszi szunetben lehetosegem volt Vail, Coloradoba sielni egy hetet ime egy rovid beszamolo milyen is volt:
A falu Vail kb 3000 meteren fekszik, nagyon aranyosan egy kis tiroli falunak van kialakitva, elso latasra furcsa hogy szamunkra ismeros stilusu falut talalunk teljesen szokatlan kornyezetben. De a tiroli stilusu kis hazak a Sziklashegyseg hegyei kozott is eppolyan aranyosak mint az Alpokban.

Ez a hely tenyleg kulonleges talalkoztam a vilag mindenreszerol emberekkel, foleg Del Amerikaiak, Nemetek, es szlavok voltak. Mindenki azt mondta hogy azert jott ide olyan messzirol mert ez a hely olyat kinal amit mas nem!

A hegy 2 fo reszbol all, az elso fele( front) es a hatso palyak (THE BACK BOWLS). A front is nagyon jo bar teny hogy azon kivul hogy hatalmas es valtozatos semmi kulonos. Ilyesmi van Europaban is bar azert ott is a legjobb helyek koze tartozna. A palyak itt is nagyon valtozatosak, ugy van megcsinalva hogy egy adott felvonotol le lelhessen jonni buckas meredek fekete palyan is es viszonylag lankas lesimitott kek palyan is.

Es akkor a BACK. Ha felerunk 3.500meterre es a hegy tuloldalan idulunk lefele, akkor a vilagon egyedulallo sielesi lehetosegek hada tarul elenk! Ezert jon ide majdnem mindenki. Orult nagy terulet ami egy hatalmas tolcserre hasonlit. Terdig ero mindig friss porhoba lehet sielni, hegyoldalba, fak kozott ki hol akar.

Amikor egy hihetetlen nagy hovihar kellos kozepen tok egyedul barangoltam lefele a fak kozott es meglattam a semmi kozepen egy fa torzsen a piros emergency telephone feliratot akkor megynyugodtam, es rajottem hogy miert csodalatos ez a hely. Ugy kinal egyedulallo free style sielesi es snowbordozasi lehetoseget, hogy az ember egyedul erezheti magat a hegyen de megis tudja hogy ez egy kijelolt palya ahol figyelnek ra. Ez tenyeg ritka.
Az elso 3nap szakadt a ho aztan pedig ragyogo napsutes vol.

Az hogy milyen erzes volt 3napos havazas utan a 4. napon csodalatos napsutesben, terdig ero friss hoba szaguldozni szabadon lefele a vilag tetejerol eleg nehez leirni, de mindenesetre nagyon boldog vagyok hogy eljutottam ide es szerencsesnek erzem magam hogy egyik nagy almom ilyen hamar teljesult.

Gyuri

2006-03-13T13:33:00.000-05:00

Andi es Geza csodalatos utazasa!

2005. augusztus 4. csutortok. Veget ert a mesebeli nyaralasunk, mely soran korbejartuk ezt az oriasi orszagot. Eloszor San Franciscoba erkeztunk, ott toltottunk egy hetet, ami alatt bejartuk a varos hegyes-dombos utcait, "logtunk" a hires nyitott villamoson, hajoztunk a Golden Gate hidhoz, s az Alcatraz borton korul, megneztuk a vilaghiru Stanford egyetemi varost, kirandultunk a hires californiai Napa es Sonoma Volgyek borvidekein (ez kotelezo szakmai gyakorlat volt:), megcsodaltuk a Yosemite Nemzeti Park orias fenyoit, s setaltunk a Csendes-ocean partjan. Furodni ott nem lehetett, mert eleg szeles mindig az ido. De vegig csodaszep napsutesunk volt.

Itt draga rokonaiknal, Orsi es Balazsnal (no meg a ket gezenguz, Matyi es Blanci) laktunk, nagyon szep, medences, azeleakkal teli lakoparkban. Ok ekkor koltoztek ide Buffalobol, igy karitativ kotelessegunket is teljesitettuk: megvartuk, amig megerkezett a kamion az osszes cuccukkal, segitettuk kipakolni, s igy "vegre" tovabb indulhattunk.
Kocsit bereltunk, s 2 nap alatt leautoztunk az oceanparti uton Los Angelesbe. Utkozben gyonyoru varoskakat, s oceanparti csodahelyeket lattunk, s egy akvariumban meg tengeri herkentyuket is simogattunk, s fenylo meduzakat is csodalhattunk. Sot elso este meg egy tengerparti vidamparkba is eljutottunk, ahol kiderult, hogy pont kedd estenkent a kb. 50 evvel ezelotti arakon, tehat fillerekert lehet elvezni a hullamvasut es tarsai "oromeit".
Los Angeles iszonyu nagy varos, orakig tartott egyik helyrol eljutni a masikra. Csak masfel napot toltottunk ott, ami alatt sikerult megneznunk Venice, Santa Monica es Malibu strandjait (sehol nem furodtunk, mert szeles, borus ido volt, s a viz is eleg hideg volt), a hires hollywoodi utcat a jardaba vesett csillagokkal, s az ott szerencsejuket kereso sztarjeloltekkel, s keresztulautoztunk a csodapalotairol neves Beverly Hills-en is.

Itt Los Angelesben vegre megkaptuk a varva vart autonkat is, egy igazan "meno" ezust szinu Ford Mustang Cabriot. Ez azert volt nagy orom, mert ez tartotta az egesz utunkat bizonytalansagban, s igy semmit nem tudtunk elore tervezni, ugyanis fogalmunk sem volt, hogy hol talalunk autot, milyet, s hova kell vinnunk. (Ez egy driveaway nevu szolgalat, amelynek soforre van szuksege, aki atszallitja az eppen aktualis autokat az egyik varosbol a masikba. Tehat mi voltunk a soforok, s cserebe az autot ingyen kaptuk, s nekunk "csak" a benzinert kellett fizetni. S szamunkra ez volt a leggazdasagosabb megoldas, hogy valora valtsuk az almunkat, s eljussunk a Grand Canyonhoz, s keresztulautozzuk ezt a kontinensnyi orszagot.)
Meg egy lepes vissza, mert egy nagy ijedelem elozte meg ezt a nagy oromunket. Ugyanis eloszor egy Chevrolet Silverrado nevu orias "szornyet" kaptunk. Ez egy truck volt, s ez a peldany raadasul meg iszonyu nagy kerekekre lett atteve, olyan magas volt, hogy Andinak segitseg kellett, hogy fel birjon ugorni a kormany moge. Ez volt az eredeti kocsi, amit at kellett volna vinnunk Floridaba (az egeszbol csak ez a celpont hangzott szamunkra pozitivan). Hat megrettentunk rendesen a mereteitol, s a fogyasztasatol is (egy mobil benzinkutra is szuksegunk lett volna, de azt nem adtak hozza). Logo orral mentunk vissza az irodaba, ahol kozoltek, hogy sajnos jelenleg nincs mas kocsijuk. Igy par perc tanakodas utan (volt az fel ora is) ugy dontottunk: rendben, elvisszuk ezt a kocsit, hiszen nincs hol aludnunk, s ki tudja, lesz-e masik auto az elkovetkezendo napokban, nekunk julius vegere haza kell ernunk, s raadasul marcsak fel orank volt, hogy leadjuk az addig berelt kocsinkat. Szoval igent mondtunk, de nagyon nehez szivvel. S itt jott az egyik legnagyobb csoda. Hallottuk, amint az irodavezeto felhivja a kocsi tulajdonosat, s kozli vele, hogy megvan a sofor es 10 nap mulva megkapja a kocsijat. S ereztuk, hogy valami feszultseg van a levegoben. Igy "gyors" imadkozasba kezdtunk az Egiekhez, hogy segitsegnek es alakuljon minden ugy, ami mindenki szamara a legjobb. Es... meghallgatasra talaltunk! Talan ez hihetetlennek hangzik, de tenyleg ereztuk, hogy az angyalkaink ezerrel dolgoznak, hogy atalakitsak ezt a helyzetet. S sikerult is nekik! Ugyanis a kocsitulaj mar nagyon regota vart az autojara, igy beduhodott a 10 napra (ugyanis alapbol 7 nap alatt kellett volna aterni, csak az irodatulaj megkedvelt minket, igy megigerte, hogy ad nekunk 10 napot az utazasra) es ugy dontott repcsire ul, s o viszi haza a kocsijat. Igy hat a "szorny" ugrott. S az irodatulaj "kenytelen" volt elohuzni egy masik autot a tarsolyabol szamunkra: s ez volt a mar emlitett csoda sportkocsi. Ott az irodaban vissza kellett fogni magunkat, de belul majd kiugrottunk a borunkbol! Egyreszt az almom az volt, hogy egy sportkocsit vezethessek at az orszagon, masreszt hogy teljes legyen a mese, tavaly juliusban Andinak volt egy "latomasa", miszerint egy nyitott autoval utazza keresztul Amerikat... es ilyenkor ne mondjam azt: "boszorkanyt fogtam" :) Tehat vegre utra keltunk a nagy cel: a Grand Canyon fele. Akkor meg nem is tudtuk, hogy meg annal is gyonyorubb helyeket fogunk latni. Los Angelest elhagyva az elso "utba eso" varos Las Vegas volt. Ami nem cask a kaszinoival es pompajaval hagyott nyomott bennunk, hanem az elkepeszto homersekletevel: kb. 50 fok volt ezt meg hihetetlen paraval tetezve. Eletunkben nem ereztunk ilyen meleget, most igazan megtapasztaltuk, mit is takar a rekkeno hoseg fogalom. Mikor menet kozben kinyujtottuk a kezunket a kocsibol, nem hutott a levego, hanem egetett! Mint a teknoc a hazaba, ugy menekultunk vissza a kocsiteto ala, nem volt kedvunk "pavaskodni" a cabrionk adottsagaival. Keso este erkeztunk oda, s szerintunk ez a varos ilyenkor sotetben mutatja meg az igazi arcat: csillogas-villogas mindenhol, hivogato neonreklamok, csalogato kaszinok, eloadasok. A jatek kedveert kiprobaltuk a felkaru rablot, ami nevehez hiven el is nyerte az erre szant dollarainkat. Aztan hajnal fel 4-re vegre agyba kerultunk, s most eloszor halaval gondoltunk a legkondira. Masnap gyalog is bejartuk Las Vegas fo utcajat, ami felert egy vilagutazassal, ugyanis itt az epiteszek igazan kielhettek a megalomaniajukat, s felepitettek Velence, Roma, Parizs, Luxor, Isztambul, New York, s meg ki tudja hany hires varos szinte tokeletes masolatat. Meg egyszer betertunk egy kaszinoba is, s most a rulettel probalkoztunk, ami sokkal jobban ment, hisz az elozo nap elvesztett penzunket visszanyertuk!!! S mivel tudjuk, hogy a csucson kell abbahagyni, ezen a ponton ki is szalltunk, s igy nem luzerkent hagytuk el a vilag talan legnagyobb szerencsejatek varosat. Majdnem elfelejtve, de meg idoben visszaterve meglathattuk a gigantikus Hoover duzzasztogatat, amely talan filmekbol ismeros lehet, s meg arrol is hires hogy pont a hid kozepen talalkozik ket allam: Nevada es Arizona.

A kovetkezo cel mar tenyleg a szivunk csucske, a kanyonok voltak. Naponta egy ujat csodalhattunk meg beloluk: eloszor Zion sziklai nyugoztek le minket, majd a Bryce kanyonnal amuldoztunk, s csinaltunk ezer fotot: ez lett az egyik kedvencunk, mintha egy mesebeli varos es nepe lenne ott kobevesve, nem gyoztunk betelni a latvannyal. Egy nap utazas, s estere megerkeztunk a vilaghires Grand Canyonhoz. Este meg eljutottunk egy orias kepernyos moziba, ahol fantasztikus kepsorokkal "izgattak fel" minket a masnapi latvanyra. A nagy megerkezest stilusosan egy cowboy steakhouse-ban unnepeltuk meg, ami egy igazan unnepi vacsi volt szamunkra, mert az utunk soran a kaja volt, amin igazan sporolni tudtunk, s ezt meg is tettuk. Aztan masnap tenyleg csodaszep elmenyben volt reszunk, kulonosen mert egy helikopteres utra is raszantuk magunkat. Igaz egy kicsit csalodtunk, mert a helikopter nem ment be a kanyon aljara, a Colorado folyo fole, de azert nem panaszkodunk, lenyugozo latvany tarult elenk a magasbol. Tenyleg dobbenetes latni ezt az orias sik platot, ami egyszercsak kettevalt, s egy 1,6 km mely szakadek keletkezett, amely aljan a Colorado folyo tor utat maganak, hol nagyon szeliden, hol pedig igazan vadul. Nem csoda, hogy a tudosoknak meg ma sincs biztos valaszuk ra, hogy is tortent mindez. A naplementevel mi is bucsut vettunk ettol a termeszet alkotta remekmutol, nem is tudva, hogy masnap egy ujabb csoda var rank: Monument Valley. Ez egy ujabb sik plato, amibol mintha kulonos formaju sziklak nottek volna ki. Talan igy nem sokat mond a neve, de adok hozza egy kis segitseget: itt keszult a hires Marlboro es sok auto reklamfilmje, rengeteg western film, Tom Cruise itt logott a sziklarol a Mission Impossible cimu filmben, s (kedvencunk) Forrest Gump itt faradt el a nagy futasa vegen. Ez ma is egy indian rezervatum, a Navajo indiantorzs tulajdona, s ok szerveznek autos, s lovas turakat, amivel korbevisznek, s megmutatjak a sziklakban rejlo csodakat. Megint mesebeli kalandunk volt, s a tobbi turistakkal teli dzsipp mellett, mi - mintha egy milliomos par lennenk :) - egyeduli utaskent elvezhettuk indian kiserunk kedves idegenvezeteset. Hihetetlen sziklaformakat tart fel nekunk itt a sivatag kozepen: megcsodalhattuk a Nap szemet, a Fulet, az Indian Fonokot, az Alvo Sarkanyt, a Fonix madarat, a 3 Novert, egy indian Isten Asszonyt, s meg szamos lelegzetelallito format es latkepet, s igazan megtapasztaltuk milyen forro tud lenni a sivatagi homok (nem is tudtam, hogy azbeszt-talpam van:). Sajnos az ido surgetett minket, igy itt sem idozhettunk tovabb, hogy legalabb meg az esti fenyekben meglathassuk Mesa Verdet. Ez egy ujabb kulonleges Nemzeti Park, ahol hihetetlen magassagokban sziklavarosokat talaltak, amelyekben az elso itt elo emberek laktak. Sajnos a hazikokba mar bemenni nem tudtunk, de a naplemente fenyeben kivulrol is gyonyoru latvany tarult elenk, igazan lenyugozo volt. S ez egyben ezen videken tett kalandozasunk veget is jelentette. Itt meg athaladtunk egy erdekes ponton: ez az egyetlen hely Amerikaban, ahol 4 allam talalkozik, ezert "4 Sarok" Emlekmunek nevezik. Ezt is lattuk, bar ez inkabb csak erdekesnek, mint szepnek volt mondhato. S a csodaszep helyek es latvanyok utan most egy nagy vezetes allt elottunk, amit vegulis konnyebben teljesitettunk, mint az a terkepre nezve tunt: 3 nap alatt atvezettunk a kocsi uticeljahoz: New York Citybe. Szerencsere nagyon rendes ember volt a tulajdonos - igaz, mi is teljesitettuk a kivansagat, s hetfo helyett egy nappal elobb, mar vasarnap este odaerkeztunk - s eltekintett attol, hogy a kocsiba tett plusz 800 kilometert ki kelljen fizetnunk. Tehat a csodaautot szerencsesen es epsegben leszallitottuk, miutan o es a baratja (mindketten fiuk voltak) nagyon kedvesen felajanlottak, hogy visszavisznek minket a kb. 10 percre levo szallasunkra. Amibol az egyik legviccesebb kalandunk sikeredett: mar ugy kezdodott, hogy nagy meglepetesunkre, nem o vezetett, hanem engem kertek meg, s ok ketten pedig bepreselodtek az eleg szukos hatso ket ulesre (muris volt, ahogy a parja beszelt vele: Honey igy, Honey ugy:). S ezutan - bar az teny, hogy New Yorkban tajekozodni igazan nagy kihivas, de ok megiscsak hosszu evek ota elnek ott - 4-szer mentunk at foloslegesen a Verrazzano hidon, amit mi nem bantunk, mert gyonyoru szep volt, foleg igy este kivilagitva, s egyben sirosra nevettunk magunkat kozben a benazasuk miatt. Aztan masnap igazi turista modjara hulla faradtra gyalogoltuk magunkat ebben a felhokarcoloktol zsufolt metropoliszban. Mar kulon-kulon mindketten jartunk itt, igy szerencsere nem volt rajtunk a "nyomas", hogy 1 nap alatt mindent latnunk kell. Igaz, igy is lejartuk a labunkat. Stilusosan az itt feltalalt bagelt reggeli-ebedeltunk, elmentunk a szinhazi negyedbe, fellifteztunk az Empire State Building tetejere egy kis madartavlatot csodalni, elsetaltunk a Wall Streetre is, a hires tozsdehez, amely meg ma is a penzugyi vilag kozpontja, s esti fenyekben meg eljutottunk a ledontott hires ikertornyok helyehez is. S ha mar helyi stilusban kezdtuk a napot, abban is zartuk - ami egeszsegesnek persze nem volt mondhato, de utunk soran mindossze ketszer eltunk vele -, s a Kinai Negyed egyik Burger Kingjeben hamburgert, sult krumplit, s a masik helyi specialitast, cheesecake-et es az iszonyat melegnek koszonhetoen King Size uditot vacsiztunk L. Majd a helyi kisvonattal hazaerkeztunk. Masnap delelott meg lesetaltunk a szallasunktol 5 percre levo tengerpartra, Coney Island-re (amely legnagyobb meglepetesunkre az eddigi legmelegebb strand volt), s korbejartuk kicsit a kornyezo, eleg lepukkant kornyeket.
Innen irany a repter, de meg szerencsere mindig nem utunk vegallomasa fele, meg mindig tartogatott meglepeteseket a nyaralasunk szamunkra. Tehat innen egy akcios jegynek es Adamci internetes kozbenjarasanak koszonhetoen elrepultunk szeretett Buffalonkba. Vegre igazi, s igazan jol sikerult vacsit foztunk (bableves, husos-sajtos teszta, tiramisu:), aludtunk egy jot igazi agyban (jaj, azt meg nem is irtam, hogy az utat mindketten ujonc kempingezokent vegig satraztuk es halozsakoztuk, amivel igazan meg voltunk elegedve:), s masnap mar draga Poni(kam)mal utrakeltunk parocskam otthonaba, Washington D.C. fele. 8 ora vezetes utan meg is erkeztunk, s Pepper kutya dedelgetese es a vacsi utan ki is doltunk. Ezutan ket nap lazulas kovetkezett, mert az ido nem kedvezett az oceanparti terveinknek, igy vegre tudtunk egy igazan kierdemelt nagymosast tartani, s ebben a szepseges varosban csavarogni.
Aztan megerkezett a jo ido, s 4 ora vezetes utan eljutottunk utolso allomasunkhoz az Atlanti Ocean partjara, Rehoboth varos strandjara. Itt egy ujabb csoda tortent velunk: szallaskereses kozben kiderult, hogy ez egy nagyon felkapott hely csillagaszati szobaarakkal, s ekkor kerdezoskodes kozben egy angyalt talaltunk, aki befogadott minket a sajat hazaba, s azzal, hogy fizessunk annyit, amennyit gondolunk, s akar egy honapot is maradhatunk. S mindezt azzal magyarazta, hogy amikor a szemunkbe nezett, oszinteseget latott. Hihetetlen elmeny volt. Sajnos egy honapunk nem volt, de 2 ejszakat ott toltottunk. Az oceanpart gyonyoru volt, a hullamok pedig hatalmasak, igy jokat jatszottunk bennuk, iszonyu erovel meg tudtak dobni (es meg vetkoztetni is tudtak:). Az egy honapos, gyonyoru, de feszitett tempoju kalandozasunk utan igazan jol esett megpihennunk itt a szepseges, s egy kicsit mindig misztikusan vegtelen ocean partjan. A partrol meg delfineket is csodalhattunk, amint a parthoz egesz kozel elvezik a ficankolast. Mar a turank alatt is szep szint szedtunk ossze, de itt a barnasagunkat is megkoronaztuk, s mar ki sem tuntunk a negerek kozul sem. (Bocsanat, az Afro-Amerikaiak kozul) J Este meg romantikaztunk, setalgattunk a korzon, s a kicsit szelidebben hullamzo oceanban is. Igazan melto befejezese volt ennek a mesebeli nyaralasnak. Augusztus 2-an, kedden visszaertunk Washingtonba, s masnap konnyes bucsuval indultam vissza a festoi szepsegu Buffaloba.
Hat remelem, ebbol az igazan hosszura sikeredett beszamolombol kiderult, micsoda eletre szolo elmenyben volt reszunk, pedig csak egy toredeket sikerult irasba foglalnunk mindannak, amit ateltunk. Keszitettunk kb. 1.000 (nem eliras:) fenykepet es sok oranyi videofilmet is, amit ember legyen a talpan, aki vegig nez.
Az biztos, hogy ez az utazas egy kitorolhetetlen orok emlekunk marad, teljesult egy almunk, atautoztunk Amerikan, megcsodalva rengeteg szepseget, levezetve kozel 10.000 km-t es tenyleg hihetetlen, mesebeli kalandokat, angyali torteneseket atelve.

Andi & Geza

Kirandulasom Nyugaton

2006-03-08T00:10:00.000-05:00

Februar kozepen a President heten egy nagyon szep es tartalmas kirandulason vettem reszt a buffaloi csaladommal, a Certoekkal, megpedig Las Vegas, Grand Canyon es Phoenix haromszogben tettunk latogatast.
A kirandulas nagyon jol kezdodott, hiszen Las Vegas-ba erkeztunk, mely gyonyoru hely, bejartuk az osszes szallodat es kaszinot, szamomra teljesen uj volt ez a kornyezet es nagyon nagy hatassal volt ram a feny, csillogas, pompa, ami termeszetesen rengeteg alsaggal is parosul, de ezt az ember ilyenkor hajlamos nem eszrevenni, elhessegetni. De az elet pozitiv es negativ oldalarol egyarant tudomast kell venni ahhoz, hogy azt ugy eljuk meg, hogy a legjobb legyen szamunkra.
En magam is megprobalkoztam a szerencsejatszas tevekenysegevel, de csak kis tetelben jatszottam. Sajnos el is vesztettem mindazt az osszeget, melyet erre a szorakozasfajtara kulonitettem el, de megerte, mert ezt is meg kellett tapasztalni. A felkaru rablot mar 1 centes alapon is lehet jatszani, ezzel egyenes aranyban all, hogy a nyeremenyek is igen kicsik, az esely a nyeresre ugyszinten. Ezen felul 5, 10, 25 centes alapok vannak, 1, 5, 10 dollarosokkal kiegeszitve. Minel nagyobb a tet, annal nagyobb a nyeremeny, de ez az eselyekre nem feltetlenul vonatkozik. Ezen kivul meg poker, black jack, rulett es kockadobos jatekok voltak, mely asztalok korul mindig hemzsegtek a jatekosok. Egy erdekes dolgot kiemelnek, megpedig azt, hogy az asztaloknal a dealerek vagyis az osztok egytol egyig azsiai szarmazasuak voltak. Hogy miert, nem tudom.
A jatekterem hatalmas es gondosan be van kamerazva, az osztokat figyeli az asztalfelelos, az asztalfelelosoket a szekciofelelos, azokat a teremfelelos, azokat meg a szem a plafonrol, illetve a felso irodakbol. Lasd meg a Casino c film.
A szallodak es kaszinok egybe epultek, rendszerint az also egy ket szint az, ahol a jatek folyik, a tobbi pedig szalloda. A hires szallodak a Strip-en vannal (Las Vegas Blvd), megtekintettuk a New York, New York, Bellaggio, Luxor, Caesars Palace, Mandalay Bay, MGM Grand hoteleket, melyek mondanom sem kell pompazatosak. Mi a Treasure Island nevuben szalltunk meg.
A Luxor egy hatalmas uvegpiramis, mely belso tereben muzeum, IMAX mozi, uzletek, ettermek es mondanom sem kell, kaszino mukodik. Nagy hangsuly fektetnek arra, hogy a szallo es atutazo vendegeket a leheto legmagasabb szinvonalon kiszolgaljak. Ebbol eredoen minden igenyt kielegitoek a szobak, az ettermek, az etelek egesz kiveteles skalajat vonultatjak fel.
A New York, New York szalloda, amint a neve is mutatja a keleti parti metropolisz temakort mutatja be. A szalloda kompelxumban megtalalhatok a Szabadsag Szobor, ESB, Chrysler Building, Brooklyn Bridge masolatai. A szalloda belul ugy van kialakitva, hogy az utcareszleteket abrazol NYC-bol, az epuletek egy egy ettermet vagy boltot foglalnak magukban. Az ember mar mar ugy erzi magat, hogy tenyleg NYC utcain setal.

A Grand Canyon lenyugozo termeszeti kepzodmeny. A rendelkezesre allo napon vegigutaztuk az egyik reszet (kb 50 merfold), ami az Arizona - Nevada hatarhoz legkozelebb esik, s felejthetetlen elmenyt nyujtott. Ezt latni kell, szavakkal szinte leirhatatlan az a meltosag, ero, ami ebben a volgyben rejlik. A termeszet evezredes munkaja olyan szepen megjelenik a tajban, hogy azt vetek lett volna kihagyni, az elemenyt most mar nem potolhatja semmi. Az utat kilatopontok szabdaljak, ahol az ember megall, kiszall az autojabol es korbenez, fenykepez es videofelveteleket keszit. Az itteni ajandekboltok (mert az sehonnan sem hianyozhat) elsosorban indian termekeket arulnak. Ezek egy resze tenyleg indianok altal keszitett ruhanemu, szonyeg, fafaragas, de sajnos megtalalhatoak a "Made in China" feliratu rezboru termekek is. Ez egy picit (?) illuziorombolo.
Az egyik megallonal a boltban egy oreg indian asszony keszitett kezzel egy szonyeget, ahogy kell jo magyar szokas szerint lefenykepeztem. Az asszony ertesemre adta, hogy a fenykepezes nem ingyenes tevekenyseg, ezert egy dollart hagytam neki a pozolasert.

Az utolso 3 napot egy Scottsdale nevu helyen toltottuk, mely Phoenix egy kulvarosa, a sivatag kozepen elterulo varoska. Egy Resort-ban szalltunk meg, ahol az apartmanhazak mexikoi mintara epultek, ket szintes epuletekben negy apartman talalhato. Nagy volt a kenyelem, korszeru a berendezes, a felszereltseg is kituno, az ido kivalo, s ez feludulest jelentett a Grand Canyon utan, ahol hideg volt, ejjel meg ho is esett, fagy is volt.
A tersegben talalhato Frank Lloyd Wright, a legnagyobb ameriaki epitesz teli rezidenciaja, ahol a epitesz gyakornoki telepet rendezett be valamikor a 30-as evek kozepetol. A ra jellemzo szogletes stilusban felepitett epuletek, a teret nagyszeruen kihangsulyozo epiteszeti stilus es a termeszetes epitoanyagokat eloterbe helyezo megoldasi modok hasznalataval az egesz telep nagyszeruen illeszkedik be a sivatagos, hegyes kornyezetbe. FLW nagyszeruen kitalalta es megtervezte a komplexumot, s abban teljesen onzetlenul epiteszetet kezdett el tanitani. Az iskola a mai napig mukodik, tandijas kepzes, allamilag elismert okatatasi intezmeny, ahol Bachelor vagy Master's kepesitest lehet szerezni.
Mivel Phoenix-ben NBA csapat is szekel, ezert szombaton este ellatogattam a merkozesukre. A hazai csapat a Charlotte Bobcats-t fogadta es ahogy annak tortennie kellett az eroviszonyok alapjan viszonylag magabiztosan gyozott is. Nagy elmenyt jelentett eloben latni az MVP Steve Nash, a Matrix becenevre hallgato Shawn Marion es a tobbi szupersztar jatekat. A hangulat is jo volt, persze a nezok (mint azt mar tobbszor is megtapasztaltam) csak akkor hallattak hangjukat, ha valami tortent, vagy pedig a villanyujsag kiabalasra szolitotta fel oket. A merkozes elott a cheer leader lanyokkal tortent pozolas kiveteles emleket jelentett.
Mindenkinek nagyon ajanlom, hogy menjen el ezen orszagreszekre es tapasztalja meg mindazt, amit en is megtapasztaltam. Senki nem fog csalodni, kiveteles elmenyekben reszesul majd az illeto.

H. Szabi

International Fest @ Canisius, 2006

2006-03-04T22:40:00.000-05:00

Március harmadikán, pénteken a nemzetközi erők fokozódását ünnepeltük a Canisius College-on. Minden évben megrendezésre kerül ez az esemény, ami ebben a suliban általában kifejezetten nagyra sikeredik. Jelenleg több mint 100 nemzetközi (értsd, nem amerikai) diák tanul itt, több mint 30 különböző országból. Az eseményen a közreműködő nemzetségek sarjai a legkülönbözőbb módon mutatják be azt az országot, ahonnan jönnek, de olyan is előfordul, hogy egy amerikai talál ki valamit, amivel részt vehet az eseményen, így kapván kreditet a munkájáért valamelyik óráján. Mint pl. a mellettünk levő asztalon francia palacsintát áruló leányzó, akiről kis idő elteltével derült ki, hogy amerikai, semmi köze a franciákhoz, és csak órai munka keretében van jelen, és adja ki magát franciának.

Szóval, a fesztiválon a magyar csapat is megmutatta magát. De még hogy! A Tonawanda family azt találta ki, hogy főz valami finomat a rendezvényre, ami Esther Northmannak is nagyon tetszett, mondván az amerikaiakat a gyomruknál fogva lehet megfogni. Kitaláltuk hát, hogy valami különlegesebb dolgot szeretnénk csinálni, nem gulyást, mert általában az kapható a magyar rendezvényeken, legyen az bárhol ahol eddig jártunk. Csináljunk Hortobágyi Húsos Palacsintát, jött az ötlet, és ez támogatásra is talált azonnal mindannyiunk között. A kaját természetesen mindenki nagy erőbedobással készítette, mindenkinek meg volt a maga feladata. Orsi a palacsintákért felelt, János a hagymáért és a habarásért, Andris pedig a töltelékért, a hortobágyiért.

A suliba pont jókor érkeztünk, láthattuk a többi nemzet diákjait elkészülni a saját standjaikkal. A mi helyünk a Magyar Háztól kölcsön kért képekkel, Nagy-Magyarország térképpel és Nemzeti zászlóval volt díszítve, Pétertől kölcsönkapott terítőn terítettünk meg, kipakoltuk a Magyarországot népszerűsítő brossuráinkat, és a magyarországi fürdőket bemutató filmet.

Elmondhatjuk, hogy nagyon sokan jöttek a standunkhoz, és mindenki pozitív élményekkel távozott onnan. A kaja hatalmas siker volt, éppen elég lett, és sokan mondták, hogy felkeltettük az érdeklődésüket az ország iránt. Jó ötletnek bizonyultak a kiadványok, sokan nézték át őket. Találkoztunk pár régen kiköltözött magyarral is, velük nagyon jókat lehetett beszélgetni, elmondtuk, hogyan tudnak Magyarországra jutni.

Nagyon klassz volt a japán és a jordán asztal, ahol japán és arab írással írták le az odatévedt emberek nevét, henna-festést kaptak a lányok a kezükre, hasukra, ki ahova akarta, nagy afrikai és ír táncos csoport adott elő és táncoltatta a népet az egyik teremben, lengyel középkori ruhát próbálhattunk fel egy fotó erejéig, volt bor-kóstolás, karaoke, filmvetítés, dínom-dánom. Az ebédlőbe hatalmas etetés és táncos mulatság volt szervezve. Mindenféle nemzetközi ételt rendelt a suli egy helyi étteremből, amit a szokásos desszert és kávé követett. Nagyon sokan jöttek el erre a rendezvényre, igazán jó munkát végeztek a diákok. Sok ismerős diákkal talákoztunk, és sokat ismerhettünk meg itt.

Klassz este volt! :)

Tonawanda Family

Black History előadás, Cold Spring Church of God in Christ Jesus

2006-03-02T14:25:00.000-05:00

Feka* mise :)

Egész február a feketék történelméről szólt. Martin Luther King-ről és a híresebb afrokról. Már régóta terveztük, hogy elmegyünk egy feka templomba, mert baromira érdekelt, hogy milyen egy gospel-mise. Gyerekek, fantasztikus! Tegnap jutottunk el egy ilyen templomba. A Black History Week záróakkordjaként egy templomban egy előadást tartottak az afrok történelméről. Az egyik Canisius-os diák mondta, hogy menjünk el hozzájuk, mert a papája a pásztor a templomukban, és nyaggattuk már egy ideje, hogy érdekelne egy miséjük. Elmentünk hát a Cold Spring Church of God in Christ Jesus templomba... Bementünk, pontosan időben érkeztünk, és kicsit elképedtünk. Ugye eleve fura volt egy vadidegen helyre betoppanni, vadidegen emberek köze, de csak mi voltunk fehér emberek, mindenki más fekete volt. Nyilván... Voltak vagy 70-en, 80-an. Köztük 3 fehér gyerek virított!!! Hát elég fura érzés volt kisebbségnek lenni! Bar amúgy is kisebbség vagyunk a világon, mármint fehérek, de ez így kemény volt. Mondtam is, hogy lesz mit mesélni, ha kijutunk! Szóval, azonnal mondtuk a sok udvarias emberkének, hogy vendégek vagyunk, keressük Crystal Wallas-t. Na, őt persze nem nehéz megtalálni, jött is azonnal integetve, mosolyogva, s le is ültettek gyorsan. Kaptunk ajándék legyezőt, Black History felirattal, jól néz ki, szép kis emlék lesz. Az egész mise úgy kezdődött, hogy énekelni kezdtek az emberek, pontosan úgy, ahogy a filmekben láttuk már sokszor. Egymás után ezerszer elhangzik, hogy Hallelujah!!! Mindenki mosolyog, énekel, integet, tapsol, táncol, a fejét rázza, könyörög, stb. Hihetetlen élmény. Olyan mintha egy filmben lennél. Tényleg olyan, mintha megelevenedne a Apácashow. Elképesztő, de felemelő, vidám és fura egyszerre. Mert teljesen más mint amihez mi vagyunk szokva. Mikor az éneklésnek vége, jön a pásztor és elkezdi a misét. Ő is teljesen úgy nyomja mint a filmekben. Minden második szava, Amen. De a java még csak most jött. A fekete hónap alkalmából történelmi előadást tartottak a templomban az egybegyűlteknek. Kellett viszont egy-két fehér ember, a fehér szerepekbe, és hamár betoppantunk megkértek, hogy működjünk közre. Orsi egy tanárnő lett, aki elé egy kislányt rendőri kísérettel visznek. A sztori, hogy a leányzó volt az első fekete kislány aki „fehér" vagy inkább „koedukált" suliba járt, így elég nagy felhajtás volt körülötte. Nem nézték jó szemmel őt, bántalmazni akarták, ezért kellet a rendőri kíséret mellé. János pedig egy olyan embert játszott aki felszáll egy buszra, s nem tud leülni. Abban az időben a tömegközlekedési eszközökön csak fehér emberek ülhettek le, a feketéknek át kellett adni a helyüket ha egy fehér ember kérte. Történt egyszer, hogy egy nő nem adta át a helyét mert nagyon fáradt volt, s ezért letartoztatták, s elvitték. Hatalmas közfelháborodás, per és sajtókampány követte persze mindezt. Innen indult a feketék integrálódási folyamata. Én mindeközben fotókat gyártottam ezerrel! Az esemény végén mindenkinek megköszöntek a jelenlétet, külön nekünk is, a beugró és segítőkész színészeknek, és a fotósnak, szóval mindenki nagyon aranyos volt, mondták, hogy menjünk majd még hozzájuk. Valaki azt is mondta, hogy meghallgatásra talált az imájuk, hiszen fehér ember ment a templomukba!

András

* politikailag korrekt: afro-amerikai
** Hamarosan felkerulnek meg ehhez a beszamolohoz is fenykepek, amint megkaptuk oket Crystaltol.

CTP diakok - 2006 januar

2006-03-02T13:31:00.000-05:00

Kattints a képekre! >>

Az alapító es a program bemutátasa

2006-03-01T20:31:00.000-05:00

„Make a lot. Save a lot. Give a lot."

A Calasanctius Training Programot dr. Forgách Péter, a New York állambeli Buffaloban élő szemészorvos hívta életre 1994-ben, amikor lehetővé vált, hogy magyar diákok rendszeres ösztöndíj-támogatást kapjanak egyes amerikai egyetemeken és egészségügyi intézményekben. A Program célja amerikai ösztöndíjak biztosítása felelősen gondolkodó diákok számára, akik várhatóan a társadalomban és valamely történelmi keresztény egyházban szerepet vállaló értelmiségiek lesznek.

Az elmúlt majdnem tíz év során több, mint száz fiatalnak (köztük több erdélyi és felvidéki diáknak) adatott meg, hogy a Programon keresztül egyetemi tanulmányokat folytasson ill. szakmai képzésen vegyen részt az Egyesült Államokban. Végzett diákjaink hazatérve - a kint megszerzett diplomának ill. szaktudásnak köszönhetően - felelős pozíciókban tudtak elhelyezkedni úgy a gazdasági életben és a közigazgatásban, mint egészségügyi, oktatási intézményekben ill. civil szervezetekben. Véndiákjainkat ösztönözzük arra is, hogy szakterületükön való tevékenykedésükön felül munkájukkal és anyagi hozzájárulásukkal támogassanak értékteremtő és -ápoló kezdeményezéseket, jótékony célú nonprofit szervezeteket. A félévenként megrendezett véndiák- találkozók is azt a célt szolgálják, hogy elmélyítsük egymásban a köz javáért érzett felelősséget.

A Calasanctius Ösztöndíj Alapítványt a CTP véndiákjai hozták létre azzal a céllal, hogy megteremtődjék a Program működtetésének magyarországi anyagi bázisa. Az Alapítvány fontos célkitűzésének tekinti, hogy támogatást adjon a nehezebb anyagi körülmények közt tanuló ösztöndíjasoknak, valamint, hogy - közvetett módon - növelje a közgondolkodásban a jótékony célú adakozás és az önkéntes munka értékét.